2009 Kálvin-év hírek

USA: A kálvinizmus története 2 DVD-n

Mon, 19 Oct 2009 13:25:37 -0000

„Végre! Egy kiegyensúlyozott, jól tagolt, izgalmas (némelykor kifejezetten provokáló) videó-bemutatása a bibliai hitnek – világszemléletével és életelveivel együtt, amint azt a reformáció, kiváltképpen a kálvini reformáció felfedezte. Ezt minden protestáns, evangéliumi keresztyénnek látnia kell!” – így ír a két DVD-t magában foglaló videofilmről Dr. Cortez Cooper, az USA Presbiteriánus Egyházának tudósítója. Mi is a kálvinizmus? Ez a teológiai, egyházi irányzat miként tanít az emberről: robotnak vagy Isten szabad teremtésének tekinti? Ki a bűn szerzője? Mennyire szabad a szabad akarat? Milyen a viszony a kálvinizmus és az evangélizáció között? Hogyan kapcsolódik össze Isten szuverénitása, függetlensége és a mi felelősségünk? Mi a különbség a történelmi kálvinizmus és a hiper-kálvinizmus között? A filmet nagyon jól lehet alkalmazni a vasárnapi iskolákban is Cooper szerint. (christianpost.com – 2009-09-25 -dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)

IDELETTEszóba sem kerül színdarab a genfi reformációról

Mon, 19 Oct 2009 13:24:29 -0000

(Bielefeld) – A bielefeldi Süsterkirche Színház október 28-án tartja premierjét annak a darabnak, ami öt jelenetben, ötféle szempontból mutatja be a genfi reformációt. Valójában a tréma és a darab „azzal a tragikus találkozással foglalkozik, ami Kálvin és Servet között alakult ki”. Érdekes, hogy Kálvin felesége, Idelette de Bure sem akkor, sem azóta nem játszott szembetűnő szerepet a reformátor életében. Innen a darab címe. Az első színben egy asszony, akit boszorkánysággal vádolnak, segítséget kér egy lelkésztől. A pap meglátogatja az asszonyt a siralomházban, majd átadja őt a hóhérnak. Kálvin ezt a jelenetet rejtve megfigyeli. Az inkvizíció dolgai miatt mélyen megrendülve, Kálvin elfordul a katolikus tévtanításoktól. Jegyzője, Nicolas azonban felkavarja belső nyugalmát. A második szín Kálvin nehéz genfi helyzetét ecseteli: Benoite, a szabadkőműves Kálvin erkölcsét kétségessé teszi. Véletlenül találkozik Servet tévtanaival, ami már előre vetíti a jövőbeni drámát. Az egyik városi tanácsos megkeresi Servet Mihályt, hogy Kálvin-ellenes célokra próbálja megnyerni őt. Benoite vádaskodásai betalálnak Kálvin önérzetébe. Népünnepély keretében ismerjük meg Genf libertinus helyzetét, ami már Kálvinra is veszélyessé vált. A harmadik színben azt a pillanatot kaphatjuk el, amikor a kiéleződött genfi helyzetben Kálvin találkozik Servettel. A reformátor Servet művével, a Restitutio-val kezében áll előttünk, s ennek tévtanait ítéli el. Servet elutasítása az ellentétet csúcspontra juttatja. A negyedik színben a két ellenfélt különféle események zavarják és izgatják. Kálvint egyre durvább vicceknek teszik ki. Az ötödik színben elhangzik az igény az egyházfegyelemre. Kálvin írnoka sürgeti a tévtanítások elítélését. Servet is áldozata a fegyelmezésnek. Végszükségben Kálvin az inkvizíció eszközeihez nyúlt vissza… (reformiert-info.de – 2009-09-25 - dr. békefy – www.reformatus.hu)

Szentpétervár: Kálvin és a jelenkor világa

Mon, 19 Oct 2009 13:23:12 -0000

(Szentpétervár) – Szeptember 24-25-én Szentpéterváron nemzetközi konferenciát tartottak Kálvin Jánosról. A konferencián azt vitatták meg, milyen szellemi, lelki, teológiai, kulturális és tudományos hatása, jelentősége volt, van a genfi reformátornak. De azt is mérlegelték, milyen módon befolyásolta a kultúrát ás a művészeteket reformátorunk. A konferencia helyszíne a Orosz Keresztyén-Humanista Akadémia volt. (calvin09 – 2009-09-23 - dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)

Kálvin a Vatikáni Rádióban

Mon, 19 Oct 2009 13:18:27 -0000

A Vatikáni Rádió vasárnapi adásában kiadósan foglalkozott a genfi reformátorral, Kálvin Jánossal. Aldo Parmeggiani „Aktenzeichen“ (=Ügyiratszám) című műsorában párbeszédes formában dolgozta fel reformátorunk életét. Érdekes és elgondolkodtató módon nem a kálvini tanítást mutatja be az adás, hanem első renden a genfi hitújító életét állítja a hallgatók elé. (RV.de – 2009-09-14 – dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)

Kálvin Amerika atyja

Mon, 19 Oct 2009 13:18:06 -0000

(Harvard) - „Ha világosan akarod megtudni, milyen kapcsolat is áll fenn Isten és Amerika között, tekintsd meg az idén 500. éve született reformátor, Kálvin János életét és a hitéről szóló anyagokat” – olvassuk a cbn honlapján. Jóllehet Kálvin soha nem járt Amerikában, de nehéz lenne tagadni hatalmas szellemi és mentális befolyását az országra. George Bancroft harvardi történész szerint az amerikai szabadság kezdetei Kálvinra nyúlnak vissza, akit nyugodtan lehet Amerika alapító atyjának nevezni. Fontos volt, hogy Genfben reformátorunk a népoktatást általánossá tette, nem csak az elitképzéssel foglalkozott. Az összes emberi hivatás méltóságát hirdette, nem csak a lelkészi szolgálatét. Szabad piacot indított be Genfben, de szigorú gazdasági szabályozókkal (nincs uzsora!). A polgári és az egyházi kormányzatot szétválasztotta, s így mindkettő autonómiáját biztosította…Ezek és tanításának lelki, bibliai összefüggései már a puritán bevándorlókon keresztül hatottak az Újvilágra a 17. században. (ChristianWorldNews.usa, 2009-09-14 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

Prédikáció-sorozat Kálvin szellemében

Mon, 19 Oct 2009 13:16:57 -0000

A binningen-bottmingeni református gyülekezet/Svájc prédikációsorozatot tart Kálvin szellemében szeptember 13-november 1. között. Vasárnaponként más-más prédikátor szolgál Kálvin igemagyarázatainak feldolgozásával Isten dicséretéről (148. Zsoltár), az egyes hívők feladatairól (Gal 6,3-5), a vetés-aratás viszonyáról (Gal 6,7-10), a hitbizonyosságról (1Mózes 15,6), az emberi boldogságról (Mt 5,1-4), az emberbaráti magatartásról (Mt 5,5-7), az egyházról (Zsolt 115,1-3). (calvin09.com – 2009-09-11 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

453 évvel ezelőtt elítélte Kálvin az erdőirtást

Sun, 06 Sep 2009 15:57:34 -0000

(Vanuatu) - Szörnyűséges dolog az erdők pusztítása, irtása – mondta reformátorunk egy 1555-ben elhangzott igehirdetésében Genfben, amit Setri Nyomi, a Református Világszövetség főtitkára idézett a vanuatui szemináriumon. Kálvin így fogalmazott: a fákat kidönteni, a talajt kiszárítani és felégetni a növényzetet rosszabb és kártékonyabb, mint a torkot átvágni. Ezek nem a 21. századi környezetvédő aktivistáinak szavai, hanem a 16. századi Kálviné – hangsúlyozta a református világszervezet vezetője. A Református Világszövetség küldöttsége a távoli Vanuatuban, a déli csendes-óceáni szigetvilágban, más néven az Új-Hebridákon élő Presbiteriánus Egyház 61. nagygyűlésén vesz részt, amit augusztus 23-30. között tartanak. Itt emlékeztetett a református világszervezet főtitkára Kálvin szavainak fantasztikus aktualitására a környezetvédelem összefüggésében. (WARC.ch – reformiert-info.de – 2009-08-27- dr. békefy – www.reformatus.hu)

Református nyári egyetem Münsterben

Sun, 06 Sep 2009 15:56:18 -0000

(Münster) – Augusztus 23-28. között a münsteri egyetemen (Németország) nyári egyetemi kurzusokat tartanak erről a témáról: „A Biblia és a hermeneutika református perspektívából“. A történelmi háttérből a református ortodoxia exegézisével, írásmagyarázati módszerével és a teológiai képzés akkori, három évszázaddal ezelőtti rendszerével ismerkedhetünk meg. Mit jelent a Biblia megértése? Hogyan juthatunk világos bibliaértelmezéshez? – ez a másik témakör. Külön előadás foglalkozik Kálvinnal és bibliamagyarázó módszerével. Hogyan értelmezték/értelmezik a reformátusok Pál szövegeit – kiváltképpen az igazságosságra vonatkozó helyeket? Milyen volt a holland Herman Bavinck írásértelmezése az újkálvinista dogmatizmus felől? És hogyan néz ki Barth Károly Ige-tana? És mi volt D. Bonhoeffer igeértelmezésének a sajátossága? Megannyi izgalmas teológiai kérdés, amire a választ kitűnő teológusok keresik és adják meg: Dr. Michael Beintker Münsterből, Dr. Barend Kamphuis Kampenből, Dr. Andreas Lindemann Bielefeldből és Dr. Herman J. Selderhuis Apeldoornból. (reformiert-info.de - calvin09.org – 2009-08-18 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

Zsoltárkantáta Kálvin 500. évfordulójára

Sun, 06 Sep 2009 15:54:41 -0000

Zürich) – A Zürichi Kanton Református Tartományi Egyháza kompozíciós megbízást adott Burkhard Kinzler 1963-as születésű zeneszerzőnek zsoltárkantáta készítésére Kálvin János születésének 500. évfordulója tiszteletére. A „post tenebras lux = sötétség után világosság” című mű öt fő részből, tételből áll, benne zsoltárokkal és genfi dallamokkal. A zenés részek közötti szöveges „szigeteken” Paul Celan, Kurt Marti, Dorothée Sölle és Emily Dickinson művészi mondatai hangzanak el. A feldolgozás főként orgonára és arra az együttesre épül, amiben fúvósötös és vonósok kapnak helyt. Az öt fő résznek, tételnek külön címet is adott a komponista, ezek: Bizalom, Panasz, Bűn és bűnhődés, Bizalom, Látomás. A Bizalom című részben a 46. zsoltár hangzik fel, ehhez Kálvin szövegei. Ebben a részben még a református lelkész-költő, Kurt Marti versei is elhangzanak. A Panasz c. részben a 2. zsoltár igéit halljuk, majd Marot Kelemen szövegét. Ugyanitt még zsoltár címen Paul Celan gondolataival ismerkedhetünk meg. A bűn-bűnhődés-irgalom tételben a 94. és az 51. zsoltár felolvasására kerül sor. Ehhez Marot Kelemen szövegei, továbbá Loys Bourgeois zsoltárszerző szövegei hangzanak el, majd Emily Dickinson „kicsiny himnuszát” hallhatjuk. A Bizalom c. részben a 84. zsoltár hallható, szövegként Abraham Emanuel Fröhlich és Matthias Jorissen gondolatai következnek. Ehhez a részhez csatlakozik D. Sölle szövege. Végül a Látomás szakaszban a 126. és a 137. zsoltár csendül fel, Béza Teodór szövegeivel. Az öt fő tétel szövege többnyelvű: franciául, németül, olaszul és angolul hangzik el. Az ősbemutatóra augusztus 28-án a zürichi Grossmünsterben kerül sor, 29-én az aaraui református templomban mutatják be a zsoltárkantátát, augusztus 30-án Genf következik, a Temple Saint-Gervaisben. (reformiert-online.de – 2009-08-11 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

KÁLVIN GONDOLKODÁSÁNAK JELLEGZETESSÉGEI

Wed, 05 Aug 2009 16:16:55 -0000

FRANCIA OLVASATBAN
Nem akármire vállalkozott François Dermange professzor, a genfi egyetem Protestáns Teológiai Fakultásának etikatanára, és dékánja, a genfi Francia Etikai Intézet igazgatója. Talán éppen Genf, Kálvin városa, s reformátorunk francia anyanyelvűsége is ösztönözhette őt arra, hogy nyolc tételben megpróbálja összefoglalni Kálvin gondolkodásának legfőbb jellemzőit. A svájci Protestáns Egyházszövetség küldöttgyűlésén vállalkozott a genfi református professzor erre. Előadásának ezt a címet adta: „Mi marad nekünk mára Kálvinból?”. A nyolc sajátosságot paradoxonszerű témapárosokban fogalmazta meg. Ismerkedjünk meg Dermange professzor megfogalmazásaival, s próbáljuk mi magunk is átgondolni ezeket, illetve ahol csak lehet, közös megbeszéléseink tárgyává tenni, vagy újabbakat fogalmazni!

1. Előrelátás és krisztológia

Isten maga az állandóan működő előrelátás. Ez az előrelátás ad életet az embereknek, s ez teszi az életet emberivé. De Isten egyúttal a kijelentés Istene is, Aki Izráel és Jézus Krisztus munkássága révén egyházat hoz létre.

Kálvin munkássága során ezt a két valóságot elkülönítve, de egymástól nem elszakítva gondolta végig. Ugyan Izrael és Jézus Krisztus, az előrelátás és a krisztológia nem mondanak ellent egymásnak gondolkodásában, de az összetartó erő, illetve megoldás Istenben van, s ezeket mi már egymástól elkülönítve nem foghatjuk fel.

2. Humanizmus és felhívás megszentelődésre

Kálvin egyidejűleg képviseli a humanizmust az emberi dolgokban, ugyanakkor pedig radikálisan kiáll amellett, hogy minden keresztyénnek önmagával szemben a megszentelődés igényét kell támasztani.

A szeretet kettős parancsa vagy másként fogalmazva az aranyszabály minden ember számára elfogadható és saját lelkiismerete révén alkalmazhatja is azt életében (Róm 2,15). A kettős parancsolat és a lelkiismeret a biztosíték arra, hogy az emberi élet valóban emberséges is lesz.

Ám a keresztyén embernek még ennél is többre kell tekintenie és törekednie. Ha a parancsolatok tiltó rendelkezéseit, tehát a negatív kijelentéseket pozitív normákká alakítjuk át, akkor ez azt jelenti, hogy a keresztyén embernek nem csak azt kell megtartania, hogy „Ne ölj!”, hanem mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a többiek is élni tudjanak. Nem csak azt kell betartania, hogy „Ne lopj!”, hanem azon kell fáradoznia, hogy mindenki rendelkezhessék is a szükségessel.

3. Evangélium és törvény

Az egészen biztos, hogy a keresztyén embert nem mentik meg tettei, hanem csak Istennek feltétel nélküli ígérete, ami viszont tőlünk bizalmat vár el. De ha megszabadultunk, akkor azon fáradozunk, hogy életünket Isten akaratának megfelelően folytassuk.

Isten a keresztyén embereket szabadságra hívta el, mégpedig arra a szabadságra, melyben mindentől szabaddá válhatunk, elsősorban is önmagunk kényszereitől. Ha pedig egyszer valóban szabaddá leszünk, akkor felszabadulunk arra is, hogy a törvénynek saját döntésünk alapján, önként engedelmeskedjünk.

4. A keresztyén ember – cselekvő (agens) és ő maga a cselekvés (actus)

A Jézus Krisztusban megkötött Újszövegség képesít arra, hogy Isten akaratát teljesítsük.

Minden kegyelem és Isten mindenben működik, de mindenekelőtt Ő Szentlelke által idéz elő változást az emberi képességekben – a megértésben és akaratban -, s ezzel az emberek eljuthatnak oda, hogy azt akarják, amit Isten akar. De eljuthatnak oda is, hogy az isteni akarat és az emberi engedelmesség között szimmetria és egyetértés alakulhasson ki.

5. Az egyén és az egyház

Kálvinnál nagyon fontos, hogy felépüljön, s mélyüljön a hívő ember élő kapcsolata Istennel. Ha már egyénileg elfogadtuk a megigazítást, akkor az egyházban a további szükséges támogatást is meg fogjuk találni.

Az egyén nagyon fontos, de az egyházban mindenki egyenlő, s nincs más közvetítő és közbenjáró, egyedül Jézus Krisztus. Az egyház anya és tanítónő egyben, s őt Isten kíséri támogató jelenlétével.

6. Idealizmus és pragmatizmus – radikalitás és mindennapi élet

Minden keresztyén megívást kapott arra, hogy Krisztus követésében megszentelődjék, mégpedig olyan úton, amin Urunk is járt.

Mégis a keresztyén életet mindenkinek ott kell megélnie, ahol éppen tartózkodik: családjában, hivatásában, politikai elkötelezettségében. Az elhívás radikalitását a mindennapi életben, az egyszerű dolgokban és teendőkben valósítjuk meg.

7. Szeretet és igazságosság

Vajon Kálvin a szeretetet az igazságosságra szűkíti le, vagy fordítva: az igazságosságot fordítja át szeretetté? Azaz: igazságosságot akar szeretetben?

A szeretet kérdésessé teszi mindazt, ami az igazságosság esetében túl kicsinyes vagy számító. Az igazságosság viszont a szeretet első gyakorlati megvalósítása.

Nekünk, reformátusoknak nem kell megmentenünk a világot, de Isten és emberek számára is elfogadhatóbbá kell alakítanunk azt, mégpedig úgy, hogy igazságosabb világot törekszünk megvalósítani.

8. Kálvin – szent vagy próféta?
Kálvin nem volt szent, hiszen tetteit nem tudta mindig következetesen elveihez igazítani. Néha nyakas, intoleráns, türelmetlen volt, és csak azzal törődött, hogy álláspontját – ha kellett, hatalmi eszközökkel is – keresztülvigye. Addig elment, hogy még saját elveit is feláldozta, ha úgy látta, a reformáció jövője, amiért felelősnek érezte magát, veszélybe kerül.

Mégis próféta maradt, hiszen az evangéliumot a maga teljes radikalizmusával fogadta el és próbálta gyakorlatba átültetni, személyesen és közösségileg egyaránt.

(Fordítás a www.calvin09-en megjelent anyag alapján: http://www.calvin09.org/media/pdf/Materialpool/thesen-kurz-de.pdf)

Dr. Békefy Lajos

Kálvin gondolkodásának jellegzetességei francia olvasatban

Wed, 05 Aug 2009 16:12:34 -0000

(Genf) - Nem akármire vállalkozott François Dermange professzor, a genfi egyetem Protestáns Teológiai Fakultásának etikatanára, és dékánja, a genfi Francia Etikai Intézet igazgatója. Talán éppen Genf, Kálvin városa, s reformátorunk francia anyanyelvűsége is ösztönözhette őt arra, hogy nyolc tételben megpróbálja összefoglalni Kálvin gondolkodásának legfőbb jellemzőit. A svájci Protestáns Egyházszövetség küldöttgyűlésén vállalkozott a genfi református professzor erre. Előadásának ezt a címet adta: „Mi marad nekünk mára Kálvinból?”. A nyolc sajátosságot paradoxonszerű témapárosokban fogalmazta meg. Ismerkedjünk meg Dermange professzor megfogalmazásaival, s próbáljuk mi magunk is átgondolni ezeket, illetve ahol csak lehet, közös megbeszéléseink tárgyává tenni, vagy újabbakat fogalmazni! – A HÁTTÉR rovatban ismerkedhetnek meg a részletekkel. (ref-info.de – 2009-08-04 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

Kálvin az egyházi épületek, a templomok feladatáról

Wed, 05 Aug 2009 15:45:30 -0000

(Zürich) – A SEK (=Svájci Protestáns Egyházszövetség) kiadványt készített, amiben a templomhasználat protestáns szempontjait veszi sorra. Ezzel kapcsolatosan részletesen közli Kálvin János álláspontját. Reformátorunk bírálta, hogy nem tartanak mértéket sok esetben a templomok feldíszítésével, s így az egyház a népet félrevezeti. Ugyanis azt az eszközt, aminek valójában a szegényeket kellene szolgálnia, templomok ékesítésére, képek beszerzésére és drága szobrok létrehozására használják fel. Így az élő templomok, a szegények gondozását hanyagolják el. A templom Kálvin szemében a közös imádság, az istentisztelet helye. Minden, ami ettől elvonja az embereket, valójában Isten dicsőségét csorbítja. A képek pedig bálványimádásra csábítanak. (reformiert-info.de – 2009-07-31 – dr. békefy – www.reformatus.hu)

AKI SZÜLETÉSNAPJÁN IS MÁSOKNAK SZERZETT MEGLEPETÉST

Fri, 31 Jul 2009 18:58:20 -0000

A levelező Kálvin

Mit tett vajon reformátorunk születésnapjai tájékán? Egy biztos, nem önmaga ünnepeltetésével foglalkozott. Sehol sem olvashatunk arról, hogy köszöntötték volna vagy partit rendeztek volna tiszteletére. Hatalmas levelezésében szinte feltűnően kerüli az utalásokat erre az alkalomra, mindössze két megjegyzést olvashatunk születésnapjával kapcsolatban. Mert még ezeken a napokon is másoknak próbált szerezni meglepetést…

Most, reformátorunk születésének 500. évfordulóján illendő és tisztes, hogy néhány leveléből megpróbáljuk rekonstruálni azt, életideje teltével mi foglalkoztatta őt egy-egy július 10-én, illetve az azt megelőző és követő napokban. Igen tanulságosak ebből a szempontból is levelei, a legszemélyesebb műfaj eme termékei.

1548. július 10-én, 39. születésnapján levelet ír Genfből „legjobb testvérének és barátjának”, Guillaume Farel lelkésznek (1489-1565) Neuchâtelbe, akihez a levelet Thomas Barbarin viszi el. Farelnek ez a munkatársa meglátogatta Kálvint, s beszámolt a neuchâteli gyülekezetben folyó különféle feszültségekről. A rövid levélből a gyógyító szándék érződik ki, mert Krisztus gyülekezetében „a küzdelemnek mindaddig nem lesz vége, amíg az ellenség egészen le nem veretik…”.

Egy év múlva, egy nappal születésnapja előtt, 1549. július 9-én, a 40. éves Kálvin ismét ír Farelnek, „legszeretettebb testvéremnek az Úrban”. Reméli, hogy Montbéliardban az evangéliumnak éveken át vetett magja nem marad terméketlen. A termőre forduláshoz időt és megfontolást javasol testvérének. Ebben a levelében ír arról, hogy egy angliai küldött érkezett hozzá. Tudtul adja, hogy James Hamilton lord-protektor, az angol állam feje, aki I. Mária mellett állott, valamint felesége köszöntésüket küldik, s az asszonytól egy gyűrűt kapott. Feltehetőleg születésnapi ajándékként, amivel kapcsolatban levelében őszintén megjegyzi: „Ez nem nagyon értékes. Mintegy négy korona értékű lehet.” Vajon mi irritálhatta Kálvint? Nemzeti önérzete, hogy angol előkelőségtől kap gyűrűt, s övéitől semmit? Vagy egyáltalán az ajándékozás zavarhatta? Talán igen. Ezt látszik alátámasztani ez is: hallotta a követtől, hogy majd később egy igazán gazdag ajándékot küldenek Kálvinnak, amiről megjegyzi: „Ezt nem kívánom, meg nem is várom el”. Így köszön el Fareltől: „a Te Kálvin Jánosod”.

1550. július 10-én, a 41éves Kálvin hosszú levelet küld Normandiai Laurentnek Genfből-Genfbe, aki hugenotta menekült volt Kálvin szülővárosából, Noyonból. Tőle szokatlanul személyes módon dátumozza levelét: „Genf, 1550. július 10-én, születésnapomon”. Ez már igazi lelkigondozói levél, melyben jelzi: kis könyvecskét ír a hazájukat elhagyó hugenották hithűségének támogatására és erősítésére, mégpedig Normadiai Laurent példáját használva fel erre. Ez a menekült korábban Kálvin szülővárosának, Noyonnak volt királyi megbízottja és polgármestere. Akkor még távol élt Krisztustól, de a sok próba nyomán „az egyház ölében” talált vigasztalást. Mi is történt? Normandiai Laurent előbb elvesztette édesapját. Aztán nemsokára feleségét, „legvirágzóbb éveiben” Kálvin szavaival, majd pedig a szenvedések ilyen tömegéhez még hozzájött leánykájának halála is. A levél szerint ez „már majdnem megsemmisítette sebzett szívét”. Ellenfelei arra használták fel ezeket a szomorú eseményeket, hogy megvádolják: azért e sok csapás rajta, mert áttért az új evangéliumi hitre. Ezt Kálvin a leghatározottabban visszautasította. Vigasztaló lelkigondozói hangon ír hitsorsosának arról, miként emlékezik vissza felesége halálára. „Megragadta kezemet, és hálát adott Istennek, hogy olyan helyre vezette, ahol nyugodt szívvel tud meghalni. Élő lelkiismerettel szólt bűneiről” – folytatja Kálvin -, „meg Isten félelmetes ítéletéről, de nem asszonyi módon siránkozott, hanem Krisztus kegyelmét nagyszerűen magasztalva, magát alázatosan és hittel teljesen Neki ajánlotta”. Kálvin azt kívánta, hogy Normandiai Laurent felesége és a férj példája e könyvecske révén „azoknak, akik téged nem ismernek, bizonyság legyen arról, hogy én mennyire szeretlek téged”. S bár a könyvecske kicsit megkésve jelenhetett meg, ezzel kapcsolatban reformátorunk ezt írta neki: „Ami jó, az soha nem jöhet későn”. Ebben a levélben a nagy rendszerépítő francia elme hatalmas szíve dobban meg előttünk. A lelkigondozó, másokat vigasztaló, erősítő, mások sorsában Isten gyógyító erejét felmutató gyakorlati teológus, a pásztor áll előttünk! A saját születésnapján is mások újjászületésével foglalkozó hívő ember!

1553. július 7-én, három nappal a születésnap előtt megrendítő levelet ír a lyoni foglyoknak, akik hitük miatt voltak bebörtönözve, s várták a mártíromságot. Az előbbi levél az egyéni lelkigondozás, ez utóbbi a közösségi, csoportos lelkigondozás gyönyörű darabja. Már május 16-án kivégeztek öt protestáns hitű egyetemistát, de még maradtak többen a lyoni börtönben. Hozzájuk küldte levelét Kálvin, meg azokhoz, akik a lyoni börtönben hasonló okból sínylődtek. Emlékezteti őket arra, hogy mindennél beszédesebb hitvallás az igazságért elvállalt szenvedésük a hitért. „Mindnyájan tisztában vagyunk vele, mennyire nehezükre esik az embereknek többé nem csak magukra gondolni”, de ha Isten erős kezébe fogódzunk, akkor minden szenvedést, bántalmazást, megalázást, sőt még a halált is az Ő dicsőségére tudunk elviselni és feldolgozni. Az pedig övéinek nagy megtiszteltetés, hogy őket Isten az igazság védelmezésére használja, s kezükön fogva, a mártíromság felé vezeti őket. Közben azt kéri tőlük, soha ne vegyék le egyetlen pillanatra se tekintetüket Jézus Krisztus mennyei királyságáról. Hiszen „ez a feltekintés nem csak minden kísértés legyőzéséhez ad erőt, hanem legyőzhetetlenné is tesz titeket a Sátán minden szúrásával szemben…”. Nem kíván ezért Kálvin nekik olyan hitvallást küldeni, amit ők a börtönben, illetve a mártíromság előtt egy kívülállótól kapva használhatnának, hanem bízik abban, hogy Isten rajtuk keresztül olyan hitvallást ad, amit saját lelkükkel és életükkel írnak. Ám a lyoni foglyok korábban írtak is egy rövid hitvallást, amit megküldtek reformátorunknak, s ő megvallja: ehhez képest nem tud mást és különbet írni. „Saját épülésemre olvastam a ti hitvallástokat, s nem akartam egyetlen szócskát sem hozzátenni, sem elvenni belőle, mert úgy gondolom, minden változtatás csak csökkentené ennek a bölcsességnek és állhatatosságnak a tekintélyét és hatékonyságát. Mert mindez Isten Lelkétől jött….Legyetek bizonyosak afelől, hogy a szerető Isten, aki megmutatja magát, amint az szükséges és megmutatja gyengeségünkben az Ő erejét, nem fog Titeket elhagyni…”. Bíztatja őket továbbá azzal, nem véletlen, hogy Isten mindez ideig megtartotta őket a börtönviszonyok között, s gondoskodni fog róluk a továbbiakban is. Ha pedig betegséget ad, azzal a testet készíti elő a nagy küzdelemre, hogy a végső harcban a test ne legyen akadály a győzelem kivívásában. A „Ti testvéretek, Kálvin János” - így fejezi be csoportos lelkigondozói levelét. De előbb áldásként leírja: „A szerető Isten mindnyájatoknak nyújtsa oda erős kezét, óvjon és vezessen Titeket, s mutassa meg rajtatok mind világosabban dicsőségét”.

Röviden még két levélre hadd utaljak itt, amiket a korabeli „előkelőségekhez” írt reformátorunk. Mindkettőt egy nappal születésnapja után írta, 1561. július 11-én.

Az egyiket James Stuartnak, V. Jakab fiának, Stuart Mária testvérének küldte Párizsba. Ebben a skót reformáció erőteljesebb terjesztésére buzdította a királyi fiút. Nagyra értékeli szilárdságát és igyekezetét, amit eddig is megmutatott „az igazi istentisztelet és hit reformációjának terjesztésében Skóciában”. Bátorítja és bíztatja, hogy tartson ki az evangéliumért folytatott harcában, próbáljon „a sok nyugtalanságban állhatatosnak maradni, és ellenállást fejteni ki onnan felülről kapott erővel minden gonosszal szemben”.

A másik levél szintén Párizsba ment ugyanazon a napon, de ezt már Gaspard de Coligny admirálisnak (1519-1572), a hitéért később mártírhalált vállalt hugenottának írta, melyben emlékezteti arra, hogy a reformáció nagy művének megvalósításához türelemre és időre van szükség. Isten templomának az építéséhez szintén állhatosság és önkéntesség kell. De Isten „szép példát ad Önnek bátorításul azzal, hogy a szegény hívők egész Franciaországban minden szörnyűséges királyi fenyegetés ellenére sem vesztik el kedvüket ahhoz, hogy a nekik kijelölt úton járjanak”.

(Idézetek forrása: Rudolf Schwarz, Johannes Calvins Lebenswerk in seinen Briefe, Kálvin János élete levelei alapján, Tübingen. 1909, I-II. kötet, születése 400. évfordulója tiszteletére)

Válogatás, fordítás Dr. Békefy Lajos

Happy Birthday, Calvin! Külföldi sajtóvisszhangok reformátorunk születésnapján

Fri, 24 Jul 2009 21:15:49 -0000

Fantasztikusan gazdag a német és a svájci sajtóvisszhang Kálvin születésének 500. évfordulójára, július 10-re. Ehhez képest meglepődve állapíthatjuk meg, hogy a magyar, a hazai sajtóvisszhang mennyire halovány, Kálvin jelentőségének a hazai és kárpát-medencei mértékéhez képest. A német és a svájci sajtótükörben van mint elgondolkodni itthon is, ha egyáltalán veszik a fáradtságot azok, akiknek ezen el kellene gondolkodni a különös magyar médiában. Most csak ízelítőül néhány rádió-, tv-műsor, illetve sajtótermék kerüljön sorra. - A FOCUS-online hasábján Kathrin Zeilmann „Megváltva vagy elátkozva” címmel ír Kálvinról. Arra a kérdésre keresi a választ: reformátorunk kérlelhetetlen aszkéta volt-e vagy látomásos keresztyén? – A WELT-online nyitó hasábján Lucas Wiegelmann azt mérlegeli, mi maradt Kálvinból mára? Hogyan is ünnepel a 430 németországi református gyülekezet? Ezt mutatja be néhány példán. – Vidámabb hangot üt meg a SOUND7.DE, ahol David Brunner ezt a címet adta megemlékezésének: Happy Birthday, Calvin! Teológiája énekeikben él tovább - ez az alcíme cikkének. Érdekes, személyes hangvételű levelet írt Kálvinnak, amit külön is idézünk majd. – A STUTTGARTER ZEITUNG-ban Stephan Speicher az évforduló kapcsán a keményvonalas Kálvinról elmélkedik, aki nem engedett teret Genfben a kártyának, a focinak és a táncnak. Szerinte Kálvin művei még mindig inkább a könyvespolcokon maradnak, mint hogy kezekbe vagy szívekbe kerülnének. Szerinte ennek egyik oka Kálvin szigorú, moralizáló személye, illetve a róla ilyen irányban kialakult kép. – A német RP-online-on Peter Zschunke Kálvin – a modern társadalom útkészítője címmel vizsgálja Kálvin több évszázados hatását. Szerinte 1509. július 10 vallástörténeti fontosságú dátum. De Kálvin életművével nem csak a vallástörténetbe írta be nevét, hanem a kultúrtörténetbe, és az emberi civilizáció történetébe is. Befolyásától nem függetlenítheti magát senki, legyen bár katolikus, protestáns vagy ateista. Amit tett, azzal a polgári, modern társadalmat készítette elő. – A DEUTSCHLANDRADIO kulturális rovatában „Istennel a pénz szerelmével szemben…” címmel interjú hangzott el Kálvin születésnapján gazdasági, pénzügyi, és bankszemléletéről. Uwe Birnstein beszélgetőtársa Jörg Schmidt, a német reformátusok lelki vezetője. – A svájci DIE WELTWOCHE c. újságban külön esszé jelent meg „A következetesség prófétája” címmel Micheline Calmy-Rey tollából. A nemzetközileg ismert és elismert diplomata-város, Genf számára példaadó Kálvinnak a gondoskodása a szegényekről, ami azonban még nem tette őt a kapitalizmus ősatyjává. De Genf sok tekintetben lehet büszke Kálvinra. – Érdekes megfigyelést közöl a RADIOBREMEN Vallás és Társadalom rovatában Ulrich Körner, aki felveti: szakértők már többször utaltak arra, hogy Barack Obama amerikai elnök politikai programjában kálvini vonások merülnek fel. Hogy melyek, azt sajnálatosan nem mondja el…A sajtószemlét következő kiadásunkban folytatjuk. (reformiert-info.de – 2009-07-10-11 – dr. békefy – © www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat)

KÁLVIN IMÁIVAL EMLÉKEZÜNK KÁLVINRA

Fri, 24 Jul 2009 21:14:09 -0000

Hallgatni ezüst, imádkozni arany!

„Isten azt akarja, hogy a legnagyobb kitartással, mindenkor, minden helyen és helyzetben és minden dologban emeljük fel imádságunkat Istenhez, hogy mindent Őtőle várjunk, mindenért Őt dicsőítsük, mivel Ő minduntalan okot is ad nekünk arra, hogy Őt magasztaljuk és imádjuk!” (Inst III 20,28)

Könyörgés lelki gazdagságért

Mindenható Isten! Te alászálltál miközénk, s arról is gondoskodsz, amire nekünk ebben a földi életben szükségünk van, és ami hasznos. Kérünk Téged, engedd meg, hogy mindenben Rád hagyatkozzunk. Add reánk áldásodat, hogy semmiféle kényszerítést vagy erőszakot ne kövessünk el senkivel szemben, sőt még ennek a gondolatától is távol tartsuk magunkat. Így hadd tanuljuk meg ezen a világon elhordozni a szegénységet, mégpedig úgy, hogy közben belső békénk és megnyugvásunk el ne vesszen, sőt inkább abban a lelki gazdagságban növekedjék, amit Te az evangéliumban kínálsz nekünk…Ámen.

Könyörgés Istenre hagyatkozásért

Mindenható Isten! Messze vagyunk Tőled zarándok utunkon. Ezért azt szeretnéd, hogy mi mindennek ellenére Igéd tanítását követve, a helyes utat válasszuk, s azon maradjunk, hogy aztán végül erről le nem térve, eljussunk Tehozzád. Kérünk arra, hogy hit által láttasd meg velünk, ami rejtve még, hogy egyedül Rajtad csüngve, s egyedül a Te előrelátásodra hagyatkozva, szilárdan higgyük, hogy gondoskodsz életünkről és üdvösségünkről, aminek következtében mi valóban biztonságban érezzük magunkat. Mert még ha a legádázabb vihar is tör ránk, mi akkor is teljes nyugalomban maradunk, míg végül az örök és lelki nyugalomhoz eljutunk, amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztus által. Ámen.

Kálvin bűnvalló imája

Úristen! Örökkévaló és Mindenható Atyám!

Megvallom és elismerem szent színed előtt, hogy én nyomorult bűnös vagyok, vétekben születtem, rosszra hajlom, képtelen vagyok a magam erejéből a jóra, szent törvényed nap-nap után sokféleképpen áthágtam és mindezzel a Te igazságos ítéleted szerint kárhozatot és halált vontam fejemre. De Uram, íme szánom és bánom, hogy megsértettelek Téged. – Égő töredelemmel kárhoztatom vétkeimet és alázatosan menekülök a Te irgalmasságodhoz, könyörögvén Hozzád, légy segítségemre az én nyomorúságomban! Szánj meg engem, jóságos Isten, irgalomnak Atyja és bocsásd meg az én vétkeimet a Te Szent Fiad, s az én Megváltom, az Úr Jézus Krisztus szerelméért! Áraszd ki rám és növeld folyvást rajtam Szent Lelked ajándékait, hogy Annak ereje által mind jobban megismerjem bűneimet és ellene mondva a világ csábításának, tagadjam meg az én ó-emberem. Segíts Szent Lelkeddel, hogy szenvedélyesen igyekezzem a jóra, s teremjem szentségednek és igazságnak gyümölcseit, amiket fogadj el tőlem hálaáldozatom alázatos zsengéjeként. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek, hallgass meg engem! Ámen.

Közbenjáró ima
Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd. Azt halljuk parancsolatodból, hogy imádkozzunk azokért, akiket fölébünk helyeztél, a felsőbbségért és kormányzókért, aztán a Te néped minden szükségéért, és majd minden emberért. Így kérünk Téged minden fejedelemért és uraságért, a Te szolgáidért, akikre rábíztad a Te igazságosságod gyakorlását, kiváltképpen pedig ennek a városnak a vezetőiért, add nekik a Te Lelkedet, és naponta erősítsd őket. Kérünk Téged azokért is, akiket pásztorokul rendeltél, s akikre rábíztad a lelkek gondozását és a Te szent evangéliumod terjesztését, irányítsd és vezesd őket a Te Szentlelked által. Aztán kérünk Téged minden emberért, mivel Te az egész világ Üdvözítője vagy. Kiváltképpen könyörgünk azokért, akiket kereszttel vagy üldözéssel látogattál meg, akik szegények, börtönben vannak, betegek, vagy üldözöttek és a testnek vagy a léleknek egyéb próbáit és gyötrelmeit kell kiállniuk…Könyörgünk Hozzád érettük. Ámen.

Kálvin reggeli imája

Istenem, Atyám és Szabadítóm, mivel tetszett Neked, hogy engem ezen az éjszakán, mely most elmúlt, kegyelmedből megtartsál, s erre az új napra juttassál, ami éppen most kezdődik, tedd meg, hogy egészen szolgálatodra állhassak.

Segíts nekem, hogy minden gondolatom, beszédem, cselekedetem tetszésdere lehessen, a Te akaratodnak engedelmeskedhessem, és minden lépésem a Te tiszteletedre, testvéreimnek pedig üdvösségére váljék. Amint ebben a földi életben a Te napvilágodat kiárasztod az egész világra, úgy világosítsd meg az én értelmemet (intelligenciámat) a Te Lelked világossága által, hogy a Te igazságosságod útjait követhessem.

Minden, amit ma megteszek, Istenem, arra a célra irányul, hogy Téged szolgálhassalak, Téged magasztalhassalak, minden jót egyedül a Te áldásodtól várhassak, és semmit se tegyek, ami nem kedves Előtted.

Segíts, Uram, hogy mindennemű munkámban, amit testemért, és a jelenvaló világért végzek, lélekben felemelkedhessem ama mennyei és boldog élet felé, amit Te készítettél gyermekeidnek. Ámen

Kálvin esti imája

A Nap és a Hold fényében szabad meglátnunk a nappal és az éjszaka változását. Ezért add, ó, mindenható Isten, hogy megtanuljuk szemeinket még magasabbra emelni. Engedd, hogy megláthassuk reménységünk célját, örök üdvösségünket, abban a bizonyosságban, hogy ez az üdvösség ugyanannyira rendíthetetlen, mint a Te hűséged, aminek változhatatlanságát megláttatod velünk a Nap és a Hold, és a Te teremtetett világod állandóságában. Ébreszd fel bennünk a vágyat, hogy szilárdan megálljunk annak az üdvösségnek a várásában, amire Te hívtál el minket, és amit Te készítettél el nekünk a mennyben a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

(Válogatás, fordítás: Dr. Békefy Lajos)

ISTEN GYERMEKEI CSAK ÁLDHATJÁK SZÜLETÉSÜK NAPJÁT

Fri, 24 Jul 2009 21:12:44 -0000

Kálvin igehirdetése Jób 2,11-3,4 alapján (részlet)

„Vesszen el az a nap, amelyen születte, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felülről, és világosság ne fényljék azon” (Jób 3,3-4).

„Jób megátkozza születésének napját! Vannak, akik teljességgel mentegetni akarják őt: engedte, hogy jajveszékelése elragadja, anélkül, hogy Istent gyalázta volna. Mások úgy vélik, annyira elhagyta magát, hogy már nem sikerült neki Istent dicsőítenie, de csak azt engedte, hogy érzései magával ragadják, és úgy szólt, mint aki eszét vesztette. Az igazság azonban a középen lehet: harcolt ugyan, közben egyik sebét a másik után kapta és ingadozóvá lett. Régebbi tökéletessége oda van. Noha úgy gondolta, hogy ínségének nyomása alatt az úton összeroskad, bátran tovább ment, és engedelmes akart maradni Istennek, de vele is az történt, mint Pállal: Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót” (Rm 7,19). Azt is tudjuk, mi történt Jákóbbal: Isten az ő példáján akarta megmutatni, hogy a kísértések elleni harc még a benne hívőknél sem megy vereségek és sebek nélkül. Az Úr angyalával harcol, nem mintha Isten ellensége volna - Isten csak vizsgálni és próbálni akarja gyermekeit… IIyen fajta a hívők ellenállása is a kísértésekkel szemben: úgy meginoghatnak ugyan, hogy Istennek élethossziglan meg kell őket alázni, hogy gyengeségüket megismerjék, és azon bánkódjanak. De közben mintegy győzelmet nyernek a harcban és Isten nem engedi meg, hogy egészen a földön maradjanak. Ha lábszáruk meggyengül is, mégis a szívük erős marad – mint a közmondás szól.

De miben és mennyiben hibázott Jób? Itt előbb meg kell vizsgálnunk, mennyiben szabad az embereknek belefáradniuk életükbe. Már számos pogány felismerte a földi élet nyomorúságát és megmondta, hogy a születésnap nem örömünnep, hanem sokkal inkább gyásznap, hiszen amikor az ember világra jön, élete sírással kezdődik. Igen, az ember szegény teremtmény, minden teremtmény között a legszánandóbb. Ha komolyan megfontoljuk, a jajgatásnak és a nyomorúságnak feneketlen mélységébe vagyunk elsüllyesztve. Ha az ember csak a jelenvaló életre tekint, joggal szeretne sírni, amikor gyermeke születik. És halálakor örülni szeretne, mert megszabadul annyi szomorúságtól és bajtól. Így mondták a pogányok, de értelmük nem nyúlt olyan messzire, ahogyan minket Isten az Ő Igéjével vezetett: a jelenvaló életben mindig csak egy dolog után törekedtek, hogy abban megmaradjanak. Elsősorban persze nem az evésről és ivásról van szó, hanem arról, hogy dicsőséggel haladjanak át az életen. Nekünk azonban kezünkben van a Szentírás és arra tanít bennünket, hogy amikor Isten minket ebbe a világba helyez, képmását vési belénk. Ez a mi nemességünk és méltóságunk, amelyet minden teremtmény felett nekünk adott. Isten minket a maga képére és hasonlatosságára formál, dicsőségének kell felragyognia bennünk. Ha csak ez volna minden, akkor is elég okunk lenne, hogy örüljünk és Őt dicsőítsük.

Az bizonyos, hogy amíg itt élünk, a jajgatás mélységében maradunk. De honnan van ez? A pogányok csak azt tudták, hogy nyomorultul van az emberrel, de nekünk gondolkoznunk kell azon, miért vetett alá bennünket Isten annyi bajnak. Ez bűnünk miatt történt. Gondoljunk az első ember teremtésére: Isten nem mutatkozott szűkmarkúnak. Nem, hiszen bőségesen osztogatta adományait, hiszen Ő minden gazdagság forrása. Ádám személyében az egész emberiség irányában eléggé adakozónak bizonyult. Mi azonban ezt az isteni áldást elvesztettük. Isten vissza kellett hogy vonja adományait, mivel Ádám atyánk hálátlansága folytán elszakadásra engedte magát csábítani. Valljuk csak meg: jelenlegi életünk minden szerencsétlensége bűneink gyümölcse, így hát elég okunk van a sóhajtozásra, nem amiatt, hogy olyan rosszul megy dolgunk, hanem mert olyan sok bűnnek megadtuk magunkat, mindenekelőtt annak, hogy Isten ellen fellázadtunk. Képét akarta bennünk ragyogtatni, de mi összeesküdtünk, hogy bosszantsuk és megsértsük Őt. Pál panaszára gondolok: Ó, én nyomorult ember! (Róm 7,24). Igen, ez az a tulajdonképpeni harc, amelyet a keresztyéneknek vívniuk kell. Ne a betegség és sok más vesződség miatt sóhajtozzunk, hanem amiatt szomorodjunk el, hogy a bűn börtönében és szolgaságában vagyunk: Ó, én nyomorult ember! Vajon türelmetlenségből beszél így, vagy mert fellázad Isten ellen? Nem, mint a Szentlélek eszköze szól így, és megmutatja nekünk, hogy a jelenvaló életben mindig rá kell hangolódnunk erre a sóhajtozásra. Ugyan miért? Mert van egy halálos börtönünk, amely egészen körülfog bennünket. Sok rossz kívánság uralkodik rajtunk és emiatt soha nem leszünk arra készek, hogy Istennek átadjuk magunkat. Csupa romlással vagyunk tele, amely szüntelenül a rosszra hajt minket…

Jób azonban – alig tudjuk elhinni – megátkozza születése napját. Ezt semmiképpen sem menthető. Azt kell mondanunk, ezzel túlságosan messzire ment. Két dolgot állandóan össze kell egymással kapcsolnunk! Először azt, hogy amikor Isten megteremtett bennünket, a képét véste ránk és ezzel abban a dicsőségben részesített, hogy minden teremtmény fölé emelkedjünk. Ebben mindig dicsőítenünk kell nevét, és ha életünk színültig tele van is bajjal, akkor sem dicsőíthetjük eléggé mérhetetlen jóságát, amelyet azzal mutatott meg, hogy megajándékozott bennünket életünkkel és ebben meg is tart. Naponta megtapasztaltatja velünk, hogy gondoskodik rólunk és nem hagy el, bárhogyan menjen is életünk sora. Nem elég ok ez az örömre, még ha minden oldalról nyomorúságok vesznek is körül? Ezért a hívő ember, ha értelmesen és józanul beszél, soha nem átkozza meg születésének napját, akármilyen rosszul menjen is neki. Ha tehát Jób megátkozza születése napját, akkor ez igazi hálátlanság volt Istennel szemben és csak ezt mondhatjuk: ebben túlságosan messzire ment!

Ehhez jön a másik: Isten gyermekei csak áldhatják születésük napját! Úgy gondolom, ezt csak akkor tehetik, ha egyszer nem szegénységüket nézik, és nem panaszkodnak Pállal együtt, hanem csak arra a jótéteményre gondolnak, amelyet Isten azzal mutatott meg nekik, hogy belehelyezte őket ebbe a világba. Annyi bizonyos, a pogányok ezzel visszaéltek, születésnapjukon mindenféle szamárságot és haszontalan fényűzést űztek. A születésnap megünneplésének szokása abból a gyökérből fakadt, hogy a szent atyák hálára kötelezve érezték magukat Isten iránt. Ezért e napot Isten dicsőítésére ünnepelték.

Valóban, illik hozzánk, hogy ha életünknek csak néhány évét is magunk mögött tudjuk, szakadatlanul visszaemlékezzünk Isten jótéteményeire. De éppen olyan üdvös az is, hogy világra jövetelünk napja tartósan emlékezetünkbe idézze: megint elmúlt egy év, eddig elsegített engem Isten! Ó, milyen sokszor megszomorítottam, most bocsánatot kérek Tőle! Mindenekelőtt pedig: hányszor bizonyította meg kegyelmét hozzám, megajándékozott az üdvösség reményével és eddig megtartott benne. Számos veszedelemből kiszabadított, ezért ma ezt emlékezetembe kell idéznem. Ha ma beléphetek új életévembe, jól teszem, ha nekilátok Isten szolgálatának, mert mindaz a veszély, amelyen átjutottam, megmutatta, mennyire szükségem van segítségére, és hogy nélküle már ezerszer tönkremehettem volna.

Így ünnepelték a szent atyák születésnapjukat és jól tették. A pogányok visszaéltek vele, és amikor az úgynevezett keresztyének ünneplik születésnapjukat, felér némelykor ez Isten kigúnyolásával. Hiszen nem imádkoznak, köszönetet nem mondanak, bűneikre nem gondolnak, Isten jótéteményeiről nem emlékeznek meg, csak a vad, féktelen örömöket ismerik. Hozzánk azonban az illik, hogy születésünk napját mindenkor áldjuk, mert Isten azért helyezett ebbe a világba, hogy gyermekei legyünk. Nem mint borjakat vagy kutyákat, hanem mint értelmes teremtményeket hívott Isten életre minket, akik képmását viselik magukon. Elsősorban pedig a mi Urunk Jézus Krisztus nevére vagyunk megkeresztelve, így még többet tett velünk, mint amikor megteremtett. Hiszen jelét nyomta ránk, hogy mintegy szövetségeseivé váljunk, felvett gyülekezetébe és ezért kétszeresen kell Istent magasztalnunk. Aki azonban nyomorúságaiból fakadó türelmetlensége és haragja miatt megátkozza születése napját, eléggé azt bizonyítja, hogy hálátlan és engedi, hogy bánata megzavarja. Így volt ez Jóbnál is. Annál inkább van okunk rá, hogy Istent kérjük, tartson féken minket, és ha megengedi, hogy néha gonosz szó hagyja el szánkat és nem tartjuk magunkat olyan derekasan, amint illenék, egyenesítsen fel ismét botlásunkból!...

Egyébként különös, milyen természetes találékonysággal rendelkeznek az emberek, amikor Istent káromolják. Mintha csak tanulták volna a beszéd művészetét, semmi híja annak. Isten azért adta nekünk a nyelvet, hogy mindenben magasztaljuk jóságát, igazságosságát és méltányosságát, és mindig a legnagyobb tisztelettel beszéljünk Róla. De az Istenről való beszédünk olyan sovány és száraz, amikor az Ő dicsőségéről van szó, csak fáradságosan engedünk ki ajkunkon egy-egy olyan szavacskát, amely méltó volna Istenhez. De ha az emberek Istent káromolni akarják, olyan gyorsan tudnak beszélni, mint különben soha, s ilyenkor mindenki tud szavakat találni, mintha főiskolán tanulta volna ezt a furcsa ékesszólást. Így történik itt is: természetesen alkata annyira magával ragadja Jóbot, hogy nem tudja magát visszatartani és bámulatosan folyékony szavakkal fejezi ki magát, mert különben mire való a szavaknak ez a tömege? Kérjük Istent, Ő nyissa fel szánkat, hogy minden szavunk az Ő dicsőségét keresse!...

Jób tehát nagyon hálátlan volt. Mégsem szántszándékkal mondta ki ezeket a szavakat, mindez zavartságában hagyta el ajkát. Közben megőrizte szívében azt a bizonyosságot, Isten olyan sok jóval halmozta el őt, hogy ezt világosan fel kellett ismernie. Ha Isten erősít bennünket Szentlelkével, nekünk türelmet és ellenállásra való erőt kölcsönöz, akkor is becsúszhat valamilyen gyengeség és a fájdalom annyira magával ragadhat, hogy nem vagyunk képesek úgy uralkodni magunkon, amint kellene. Hadd szolgáljon ez intésünkre, Isten félelmében őrködjünk és imádkozzunk azért, hogy Ő jöjjön gyengeségünk segítségére!

(Összeállítás Szabó László, Az igehirdető Kálvin c. könyv alapján, Budapest, 1986. 169-184.o. – Közli: Dr. Békefy Lajos)

Miért jó reformátusnak lenni?

Thu, 23 Apr 2009 19:11:44 -0000

Presbiter-konferencia Izsnyétén

2009-ben a Kálvin-év kapcsán a Beregi Egyházmegye missziói bizottsága konferencia-sorozatot indított presbiterek és gondnokok számára, melynek témája: Miért jó reformátusnak lenni? A bizottság tagjai fontosnak tartják a gyülekezeti tisztségviselők identitásának megerősítését, a református tantételek tanulmányozását. A konferenciára a tervek szerint kéthavonta kerül sor.

Elsőként februárban Borzsován, majd április 18-án az izsnyétei református templomban gyűltek össze a Bereg megyei presbiterek, akiket Harsányi Béla helyi lelkész köszöntött. Ezen a napon a sákramentumokról, a keresztség és az úrvacsora református értelmezéséről beszélgettek.
Nyitóáhítatában Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke Ezékiel könyve második részének első tíz versét magyarázta. Arról az Istenről beszélt, aki számon tart, megszólít és feladatot ad. Hogyan? A Lélek által, ahogy ez Ezékiel prófétával is történt. Ő a Lélek által állt talpra. És Isten bennünket is talpra kíván állítani. Mert aki nem áll, az nem tud másokat felsegíteni. Aki nem hallja az igét, nem adhatja tovább. És akinek nincs küldetése, céltalanul él, de nem hiába. Sokszor gondolja az ember, hogy fölöslegesen van ezen a földön. Pedig Isten nem ajándékoz hiába életet, nem ad gyülekezeti tagokat a névjegyzékbe! Isten soha nem hív, ha azzal nincs célja. Ha szól, feladatot is ad az embernek.
Talpra, Kárpát-medence református népe, presbiterek Bereg megyében, hogy a heverők, elesettek végre felállhassanak! – biztatott Zán Fábián Sándor püspök.
Szanyi György halábori és borzsovai lelkipásztor előadásában azt vázolta, mi is a keresztség, és miért jó azzal élni. Elmondta: a keresztelési gyakorlatunk sokszor gyülekezetenként változó, betanult szertartás, amihez szeretünk ragaszkodni. Azonban a keresztségben nem az a lényeges, ami történik, hanem amiről szól: Isten felajánlott kegyelme nyilvánul meg benne.
A keresztségben fontos a hit szerepe. A sákramentumokból annyit nyerünk, amennyit hittel el tudunk fogadni. Jézus parancsba adja a sákramentumokkal való élést. Ha azt az ember megveti, a kegyelmet utasítja el, ahogy Kálvin fogalmaz.
Isten köti magát a sákramentumokhoz. A keresztség kiszolgáltatásával egyidejűleg cselekszik egy gyermek életében – vázolta a lelkipásztor. Hangsúlyozta a gyülekezet szerepét a keresztségre való nevelésben, felkészítésben, abban, hogy a keresztség ünneppé legyen az egész közösség számára.
Keveset hallunk arról, miért kell egyáltalán úrvacsoráznunk, miért fontos ez. Hiszen elvan az ember nélküle is, fogalmazott a következő előadás során Kacsó Géza, beregszászi főiskolai lelkész. Jézus parancsa az, hogy az embernek magához kell venni az Ő testét és vérét. Ez nem csupán lehetőség, amit megtehetek, hanem parancs, amit nem kerülhetek ki. Az úrvacsora titokzatos belső közösség Jézus Krisztussal. Ahogy a bor meg a kenyér a test részévé válik, ugyanígy lesz az úrvacsora jelképe szerint Jézus Krisztus eggyé velünk.
Az úrvacsora emlékezés és jövőbetekintés egyaránt. Krisztus vére árán miénk az örök élet, és Vele élhetünk a jelenben is.
Az úrvacsorához azonban hit szükséges. Csak annak élet ez, akinek Jézus Krisztus halála jelent valamit. Nekünk szól, akik Jézussal szeretnénk járni, és mégis annyiszor megbotlunk. Hitünk bensőséges titka, becsüljük meg, kezeljük ajándékként, és lássunk tisztán az úrvacsorával kapcsolatban!
Presbiteri konferenciára legközelebb június végén vagy július elején Mező¬kaszonyban kerül sor, ahol az egyházfegyelemről esik szó.
Soós Katalin

Kálvin tanításai

Thu, 19 Mar 2009 17:20:31 -0000

a legújabb tanulmányban Krisztus hármas tisztéről olvashatunk a "Kálvin tanításai" menüpont alatt.

RÉSZLETEK KÁLVIN IGEHIRDETÉSÉBŐL

Wed, 11 Mar 2009 17:36:45 -0000

A húsvét hajnali asszonyok az egyház tanítónői Olvasandó: Máté 28,1-8

„Első pillantásra talán különösnek találjuk, hogy az Úr Jézus először az asszonyoknak, s nem a férfitanítványoknak jelent meg. Így akarta bizonyossá tenni feltámadását? Meg kell gondolnunk, hogy vajon ezzel nem akarja-e megvizsgálni hitünk alázatát. Ugyanis nem lehet emberi bölcselkedésre támaszkodnunk, hanem teljes alázattal kell elfogadni azt, amiről tudjuk, hogy Őtőle jön. Másrészt egész bizonyosan meg akarta inteni a tanítványokat, amikor asszonyokat küldött oktatásukra. Az a tanítás ugyanis, amit az asszonyok az Úr szájából vettek, a tanítványoknak szinte mit sem használt a legjelentősebb pillanatban. Hiszen szétfutottak, elhagyták Mesterüket, és egészen betöltötte őket a félelem. Mi maradt meg abból, hogy három éven át közvetlenül Isten Fiának az iskolájába járhattak? Az ilyen hanyagság megérdemli a kemény fenyítést, hiszen mindazt az ismeretet, amire korábban szert tettek, szinte lábbal taposták és eltemették a nehéz pillanatokban a férfitanítványok. De az Úr Jézus nem akarta őket kemény büntetéssel megbüntetni, s hibájukat nagyon is enyhe, szelíd módon próbálta helyretenni: ezért hát nőket, a húsvét hajnali asszonyokat tette tanítónőjükké. Eredetileg arra választotta ki a tanítványokat az Úr, hogy az evangéliumot hirdessék az egész világon (ők voltak az egyház első doktorai). Ám mivel olyan könnyelműen megfeledkeztek erről, s szinte halottnak látszott a hitük, ezért kellett őket eljuttatni arra a felismerésre, hogy Urunknak, Jézus Krisztusnak egyetlen szavára sem bizonyultak méltónak. Ezért kellett tehát nekik az asszonyokhoz fordulniuk, míg be nem látták hibájukat. Jézus Krisztus korábbi állapotukba kellett visszahelyezze őket, s ezzel még nagyon is kegyelmes volt hozzájuk. Ezzel mi mindnyájan figyelmeztetést kapunk, hogy az Istentől küldött bizonyságtételt és bizonyságtevőket fogadjuk el, még akkor is, ha a prédikáló személyek alacsonyabb rangban vannak, mint egykoron az asszonyok, esetleg senki sem veszi őket semmibe és közszájon forog a nevük, rossz a hírük. Amikor valaki apává lesz, vagy valamilyen közhivatalra megválasztják vagy kinevezik, akkor annak, amit tesz, meg kell felelnie a közbizalomnak. Ekkor senki sem fog ellentmondani egyik vagy másik dolgában, hiszen jól gyakorolt hivatala tiszteletet vált ki az emberekből. Vajon Istennek ne lenne több előjoga ehhez, mint a földi uraságoknak? Nem Ő határozza meg tanúinak a látását, akiknek üzenetét éppen ezért kellene minden ellenkezés nélkül elfogadnunk? Nyilván ennek így kell lennie, ha nem akarunk Isten elleni lázadókká válni…

Az ember itt is azt látja, milyen tisztelettudóak voltak ezek az asszonyok a mi Urunk Jézus Krisztussal, hiszen Őt Mesterüknek tekintették, jóllehet halála miatt még bennük volt a riadalom. Ebből azt is feltételezhetjük, hogy Isten Igéjének a gyökerei megmaradtak bennük. Annak ellenére, hogy hitük gyenge volt, mégis a sírnál az Úr Jézus Krisztust keresték. Nyilván volt bennük egy adag tudatlanság is, amit nehéz elnézni. Hiszen Lélekben felülemelkedhettek volna a dolgokon, várhatták volna a feltámadást, mivel ezt maga Jézus ígérte meg nekik, sőt kifejezetten a harmadik napra utalt már korábban. De annyira el voltak képedve, hogy a lényeget nem őrizték meg, nevezetesen: hogy az Úr Jézus Krisztus le fogja győzni a halált, mert nekünk üdvösséget és életet akart hozni. Ez ugyanis a lényegek lényege, ami nélkül az evangélium semmi sem lenne (amint Szent Pál mondja az 1Kor 15,7-ben), de a hitünk sem érne semmit. Így hát ezek a szegény asszonyok, szeretetük ellenére, amivel Isten Fián csüngtek - s bár azt is tudták, hogy a nekik is prédikált evangélium Isten megbízható igazsága -, mégis teljesen összezavarodtak és megkeveredtek, olyannyira, hogy először fel sem fogták, hogy feltámadott az Úr. Ezért mennek illatos szereikkel a sírhoz. Nyilván kifogásolható a magatartásuk. De cselekedetük mégis kedve Isten előtt, csalódásukat is megérti, s azon igyekszik, hogy a helyes útra vezesse őket. Ezért, ha az Úr elfogadja cselekedeteinket, ezzel nem szabad abban tetszelegnünk, hogy az elfogadást mi érdemeltük ki. Nem, pontosan ellenkezőleg, tiszta jóságából fakad az, amikor Ő jónak mondja azt, ami értéktelen volt korábban…

És mi ma szintén bizonyosak és biztosak lehetünk a feltámadás dicsősége felől, mivel ez megjelent feltámadott Urunkon. Így aztán a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának és sírjának jó illatát láthatjuk mind a mai napig terjedni, oly’ annyira, hogy ez még meg is elevenít minket. Mi következik ebből? Az, hogy Őt többé nem a sírban kell keresnünk, amint ezek az asszonyok tették. Gyengeségükből és tudatlanságukból tanulnunk kell. Azaz: felfelé kell törekednünk, ahová Ő maga hívott és helyezett is minket. Megmutatta nekünk az odavezető utat és megmondta, hogy azért szerez tulajdont a mennyei Királyságban, hogy nekünk ott helyet és otthont teremtsen, ha Őt ott keressük hitünkkel.

De azt is meg kell jegyeznünk, amit Szent Máté még hozzáfűz, ő ugyanis azt mondja: az angyal megjelent, s úgy megijesztette az őröket, hogy ők majd halálra váltak. Az asszonyok is csaknem ennyire megrémültek, de az angyal segített rajtuk, s ezt mondta: Ne féljetek, ti a megfeszített Jézust keresitek, Ő feltámadott, nincs itt, amint meg is mondta. Láthatjuk tehát, hogy Isten ezeknek az asszonyoknak a szeretetét és gondoskodását elfogadja, de azonnal helyre is teszi, mégpedig az angyal szavával. Ez Isten páratlan jósága, ami abban is látszik, hogy tökéletlen szolgálatunkat is elfogadja, jóllehet ezt el is utasíthatná. Azt is elfogadja tőlünk, aminek nem sok értéke van, amint az apa gyermekeitől szívesen elfogad olyan dolgokat, amiknek szinte semmi értékük sincs. Azt kell mondjam, ilyen jóságos irántunk Isten. Másrészt viszont azt szeretné, ha hibáiban senki sem érezné jól magát és nem is tetszelegne önmagának. Így az angyal a tökéletlenséget az asszonyok részéről mégis kiigazítja.

A szövegben említett félelem rossz és el is kell vetni, mivel ez semmi más, mint az asszonyok nyugtalansága és tévedése. Ahogyan az angyalt látják, és beszélni hallják, olyan, mintha álomban történne ez. Itt megjegyezhetjük: ebből kiderül, hogyan is dolgozik bennünk Isten. Bizony szinte észrevétlenül, amit gyakran észre sem veszünk, s nem is tudjuk, hogy most előbbre jutottunk vagy sem. A tudatlanság olyan bennünk, mint azok a felhők, amelyek elveszik előlünk a tiszta kilátást, s ekkor egy csomó bebeszélt dolog kezd el piszkálni, nyugtalanítani minket. Azaz: Isten mindennemű tanítása hiábavalónak tűnik, mégis valami homályos sejtelem támad lelkünkben arról, hogy Isten munkáját a szívünk mégis csak érzékelheti. És még ha csak picinyke kegyelem jutna is nekünk, ne csüggedjünk, hanem kérjük Istent, hogy a kicsiny, jelentéktelennek tűnő kezdetet fejlessze tovább, hogy felrázzon minket, és bizonyossá tegyen, hogy eljutunk a tökéletességre, amitől a jelen pillanatban ugyan még messze vagyunk…”.
(Forrás: www.reformiert-info.de – fordította: Dr. Békefy Lajos)

Kálvin tanításai

Wed, 11 Mar 2009 17:33:03 -0000

A Kálvin tanításai menüpontban a harmadik tanulmány azt fejti ki, hogyan, kinek látta Kálvin Jézust.

2009 Kálvin-év hírek

USA: A kálvinizmus története 2 DVD-n

IDELETTE szóba sem kerül  színdarab a genfi reformációról

Szentpétervár: Kálvin és a jelenkor világa

Kálvin a Vatikáni Rádióban

Kálvin Amerika atyja

Prédikáció-sorozat Kálvin szellemében

453 évvel ezelőtt elítélte Kálvin az erdőirtást

Református nyári egyetem Münsterben

Zsoltárkantáta Kálvin 500. évfordulójára

KÁLVIN GONDOLKODÁSÁNAK JELLEGZETESSÉGEI

Kálvin gondolkodásának jellegzetességei  francia olvasatban

Kálvin az egyházi épületek, a templomok feladatáról

AKI SZÜLETÉSNAPJÁN IS MÁSOKNAK SZERZETT MEGLEPETÉST

Happy Birthday, Calvin! Külföldi sajtóvisszhangok reformátorunk születésnapján

KÁLVIN IMÁIVAL EMLÉKEZÜNK KÁLVINRA

ISTEN GYERMEKEI CSAK ÁLDHATJÁK SZÜLETÉSÜK NAPJÁT

Miért jó reformátusnak lenni?

Kálvin tanításai

RÉSZLETEK KÁLVIN IGEHIRDETÉSÉBŐL

Kálvin tanításai

IDELETTEszóba sem kerül színdarab a genfi reformációról

Kálvin Amerika atyja

Kálvin gondolkodásának jellegzetességei francia olvasatban