Bibliatanulmányozó hét Fornoson

2018. Feb 19., szerző: Adminisztrátor

„..buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15, 58)

A Fornosi Református Gyülekezet tagjai nagy lelkesedéssel és aktivitással indultak neki az új esztendőnek: gyermekhét, imahét, majd bibliatanulmányozó hét követték egymást január folyamán.

Urunk kegyelméből ezt az évet is gyermekhéttel kezdhettük el. Hetünk témája a „Megismerhető Krisztus” volt. A gyerekek minden nap tanultak egyet Jézus „Én vagyok” mondásai közül, kézimunkáztak, játszottak, valamint bőséges tízórai és uzsonna is várta őket. Hálát adunk azért a közel 70 gyermekért, akik nap mint nap összegyűltek erre az alkalomra, s Istené legyen minden dicsőség a bizonyságtételükért, amivel bemutatták a gyülekezet előtt is mindazt, amit tanultak a hét folyamán.

Az év első vasárnapján, a házi bibliakörök helyszínein vette kezdetét az imahét, ahol rövid áhítatot követően együtt fohászkodtak a testvérek a gyülekezetért és a Kárpátaljai Református Egyházért egyaránt. Naponta összegyűlve könyörögtek a 2018-ra tervezett alkalmakért, az egyházi vezetőkért, szolgálattevőkért, a missziós területekért, az egyházi intézményekért, s főként, hogy az Úr járjon előttünk mindenben, s adja áldását mindarra, amit Ő jónak lát.

A hónap végéhez közeledve, Isten kegyelméből, újra megrendezésre kerülhetett a Biblia-tanulmányozó hét, melyet mindig nagy örömmel várnak a gyülekezet tagjai. Barta Attila, gyülekezetünk lelkipásztora a kezdő áhítatban (Mt 9, 35–38) megfogalmazta az Ige alapján, hogy Jézus életét szem előtt tartva láthatjuk, hogy Ő mindig nagy hangsúlyt fektetett a tanításra. Végigjárta a városokat és a falvakat, s tanított a zsinagógáikban. A tanítványait is előbb magához hívta, tanította őket, majd hatalmat adott nekik, hogy gyógyítsanak és az evangéliumot hirdessék. A Mesternek ma is ez a koncepciója: magához hív, tanít bennünket, aztán kiküld az elesett emberek közé. A feladat nem változott, be kell kötözni a megsebzett szíveket, odasegíteni Krisztushoz az erőtleneket, és az örömhírt elvinni azoknak, akik szomorkodnak.

Legutóbb a reformáció nagy alakjaival foglalkoztunk, most pedig az Apostoli Hitvallás és a sákramentumok mélyebb tanulmányozására került sor. „Hiszek egy Istenben – mondja a hitvallásunk –, de valóban az egy, igaz Istenben hiszünk, vagy istenné teszünk az életünkben minden fontosabb személyt és tárgyat?” – tette fel a kérdést előadása kezdetén Máté Richárd izsnyétei lelkipásztor. Ne legyen az életünk fölött senki úr az egy Istenen kívül, aki mindent a javunkra munkál, és sokkal hatalmasabb, mint ahogy azt sokszor hisszük. Ő „mennynek és földnek teremtője”! Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni hívő emberként is, hogy csak a mi életünkben van ennyi teher és szenvedés. Ilyenkor nézzünk fel a keresztre, s lássuk meg, milyen szenvedést kellett átélnie Jézusnak értünk. Az előadó arra bátorított, hogy készüljünk Krisztus visszajövetelére, s arra a helyre, amit már elkészített azoknak, akik hisznek Benne. S közben „a vándorló Jézussal éljük a vándorló életünket”. A harmadik estén a Szentlélek Istenről kaphattunk tanítást, akinek a Szentírásban említett nevei is rámutatnak, miből ismerhető fel az ő munkája: Vígasztaló, Pártfogó, az Igazság Lelke, a Szabadság Lelke. Ha már az Úrral járunk, kérjük a Lélek vezetését, a Lélek gyümölcseit, s hogy ezáltal legyen hatásunk a világra. Úgy lesz a Lélek valósággá, ha a munkája megmutatkozik az életünkön keresztül. Legyünk tagjai a földi egyháznak, szolgáló emberekként, s éljük meg a szentek egyességét – így áldásokat tapasztalunk majd.

A hét további részében Páll László, Beregrákos és Kajdanó református gyülekezeteinek lelkipásztora szolgált közöttünk. Előadásaiban a sákramentumokról hallhattunk, amelyeket Krisztus szerzett, ígéretet is fűzve hozzá. Csütörtök este így került elénk a keresztségnek a szereztetési Igéje: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28, 19–20). Az első gyülekezetben a folyóba lemerülve keresztelkedtek meg, amely azt jelképezte, hogy meghaltak Krisztussal a bűnnek, s újjászülettek Vele az új éltre. Ugyanilyen jelkép a vízzel való leöntés: ahogyan a víz megtisztít a testi szennytől, úgy tisztít meg Jézus vére a lelki szennytől, a bűneinktől. Az igazi keresztséget Isten munkálja ki, amely által részese lehetünk Krisztus testének, a láthatatlan egyháznak, melyet Ő maga gyűjt össze és tart meg az örök életre. Az utolsó estének a témája az úrvacsora volt. Az előadás kapcsán hallhattunk arról, hogy miként éltek ezzel a sákramentummal az első keresztyének. Betekintést kaphattunk más felekezeteknek az úrvacsorával kapcsolatos tanába. Végül pedig hitvallásunk alapján szó esett arról is, hogy milyen csodálatos ajándékot adott nekünk Jézus az úrvacsorában, amikor ténylegesen átélhetjük, megtapasztalhatjuk, az Ő bűnbocsánatát, szeretetét és áldó jelenlétét.

Az utolsó este különleges szeretetvendégséggel ért véget, ugyanis két nagy torta várta azokat a testvéreinket, akik egész héten kitartóan részt vettek a bibliatanulmányozó héten. A tortán egy igevers szerepelt, mellyel áldást kértünk testvéreink életére és a közöttünk szolgáló lelkipásztorok szolgálatára és családjára. „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józs 1, 8)

Az Úré legyen a dicsőség a vágyakozó szívekért és a szolgáló életekért.

Barta Anett

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.