Lelkész-presbiteri konferencia Balazséron

2018. Jan 20., szerző: Adminisztrátor

A gyülekezet szolgálattevőinek együttmunkálkodása

A Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Beregi Egyházmegyéjének lelkészei, presbiterei az január első hétvégéjén közös alkalommal kezdték az új évet Balazséron azzal a céllal, hogy megbeszéljék, milyen útjai vannak a gyümölcsöző gyülekezeti együtt munkálkodásnak.

A lelkész-presbiteri konferencia Zsukovszky Miklós áhítatát az Ef 4, 11–16 alapján azzal kezdte, hogy ha valóban szeretnénk a gyülekezet növekedését látni, azt nekünk magunknak is elő kell segíteni. Istenért mindent meg kell tennünk, amire alkalmassá tett bennünket, mondta. Hisz, ahogy az Ige is mondja, Ő adott – Ő adott szolgálatra, Ő tett alkalmassá mindenre, s nem az én tudásom visz előre a szolgálatban. Az esperes az elhívott szolgák – a lelkészek, presbiterek – szerepének fontosságát hangsúlyozta annak érdekében, hogy lássuk a gyülekezet növekedését. „Amikor Isten szolgálatba állít bennünket, elkezd csiszolni, hogy ragyogni tudjunk, hogy mások is gyönyörködhessenek rajtunk keresztül Isten dolgaiban. Az a küldetésünk, hogy amikor bennünket Isten formál, nekünk a saját szolgálatunkon keresztül kell másokat is erre megtanítani” – fogalmazott az igehirdető. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy erre a feladatra készülni kell – Jézus is évekig tanította az apostolokat. Komoly Biblia- és Isten-ismerettel kell rendelkeznie annak, aki szolgál, emellett alázatosnak és engedelmesnek kell lennie, mondta.

Kovács Attila Palágykomoróc és Gálocs református lelkipásztora a délelőtti egyháztörténeti előadásában a Biblián keresztül adott átfogó képet arról, hogyan alakult ki a presbiteri, a diakóniai szolgálat az ősgyülekezetben, hogyan működött a reformációt követően a konzisztórium, milyen hatalmas szerepet töltöttek be a presbiterek az üldöztetések idején, amikor például a lelkészeket eltávolították a gyülekezetek éléről (száműzték, koholt vádakkal elítélték stb.), de a presbiterek helytállásukkal megmentették az egyházat.

Kovács Attila délutáni előadásának a lelkész és presbiter gyümölcsöző együttműködése volt a fő témája. Legfontosabb feladatuk, mondta, óvni, őrizni és egyben tartani Isten egyházát Jézus újra eljöveteléig. Ezt pedig örömmel, alázattal és tisztességgel kell tenni, ahogy Péter írja: „…legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (1Pt 5, 2–4). Az előadó emellett az egymás iránti megbecsülés és tisztelet fontosságát emelte ki.

A résztvevők az előadásokat követően kiscsoportokban beszélték meg a hallottakat, illetve közösen vázolták fel azokat a szolgálati lehetőségeket, feladatokat, amelyeket gyülekezeteikben végeznek, illetve végezni kellene. Próbáltak olyan utakat keresni, amelyen haladva, lelkész-presbiter a gyülekezet építését tudja előre vinni. Erről a 12 csoport vezetője az alkalom végén be is számolt. A nap folyamán Szabó Gyula (Balazsér) népdalra átdolgozott zsoltárokat énekelt, melybe sokan bekapcsolódtak a résztvevők közül is.

Záró áhítatában Molnár Sándor, a Beregi Egyházmegye főgondnoka szintén Péter első levelének 5. része alapján hívta fel a figyelmet arra, milyennek kell lennie a jó gyülekezeti vezetőnek, s végezetül a szeretetben történő együtt munkálkodás fontosságát hangsúlyozta.

Marton Erzsébet

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.