Református énekkarok találkozója tizenhatodszor

Énekelt imádság

Az az ember, aki tud énekelni, annak szívében ott van a hála is, és az ének által másokat is Istenhez tud vezetni, vallják a református énekkarok találkozójának szervezői, akik immáron tizenhatodik alkalommal rendezték meg ezt az alkalmat. S az ungvári gyülekezet ezúttal is nagyszerű vendéglátónak bizonyult, az érkező kórustagok pedig már ismerősként köszöntötték egymást.

A találkozó Héder János főjegyző, az ungvári gyülekezet lelkészének igeszolgálatával vette kezdetét. Az ének felemel, megvigasztal, örvendező szívűvé tesz, tanít. Bizonyságtétel és imádság is, amely zenében szól az Istenhez, mondta. Az éneklés fontosságára a 96. zsoltár első verseivel hívta fel a figyelmet: „Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” Ezt tették eleink is. Akik ötszáz évvel ezelőtt a templomi zenét, az éneklést is megreformálták: immáron nem csupán hallgatták a korábban általuk sokszor nem is értett szövegű zeneműveket, de az istentisztelet résztvevői is bekapcsolódtak az éneklésbe. És sorra születtek meg az énekeskönyvek, amelyeknek énekeit minden nemzet anyanyelvén zenghetett. Az énekkarok találkozója is azért jött létre, hogy együtt dicsőítsük Istent az Ő megváltó szeretetéért, kegyelméért, hangsúlyozta az igehirdető.

S hogy milyen gazdag a református énektár, arról ezen a napon is meggyőződhettünk. Hisz 18 énekkar mutatkozott be 3-4 énekkel, s az mind más volt, s alig néhánnyal találkoztunk az elmúlt több mint másfél évtized során is. S hogy milyen eredményes ez a rendezvényre, azt az is bizonyítja, hogy évről évre mind színvonalasabb előadásokat hallgathatunk meg. Mint ahogy az egyik főszervező, Ivaskovics József zeneszerző, karnagy is vallja: itt nem versengésről van szó, hanem inkább egymástól tanulnak, erősödnek a résztvevők. S az énekkarok a gyülekezet énekkultúráját is kedvezően befolyásolják.

Nos, idén is abban erősített meg bennünket ez a találkozó, hogy nagyszerű dolog, lelki feltöltődést jelent örömmel együtt dicsérni az Urat énekszóval. Erről győzték meg a hallgatóságot, s győződhettek meg maguk a résztvevők is: a házigazdák mellett Barkaszó és Rafajnaújfalu közös kórusa, a Nagydobronyi Református Líceum Hit ének és zenekara, a szalókai, a zápszonyi, az eszenyi, a kisdobronyi, a guti, a munkácsi, a kígyósi, a tiszaágteleki, a viski, a tiszaújfalui, a beregsomi, a nagydobronyi, a tiszaújfalui, a szernyei gyülekezet énekkara. S igazán nagy élményt jelentett az összevont kórus előadása, amikor is tucatnyi énekkar tagjainak ajkáról zengett a dicséret. A fejlődést jelzi az is, hogy már közös próba nélkül is nagyszerűen hangzott az ének. 

Szóljon hát az ének örömmel minden gyülekezetben, hirdetve Isten dicsőségét, erősítve a közösségeket!

Marton Erzsébet

Kapcsolódó Galériák