Házaspárok délutánja Badalóban

2017. Ápr 19., szerző: Adminisztrátor

A húsvéti ünnepek hazahozták az évközben külföldön dolgozó családokat, családfőket. Ezt kihasználva a Badalói Református Egyházközségben házaspárok számára szervezetek programot. Nagyszombaton, késő délután a falu központjában álló templom harangja szólt az alkalomra hívogatva.

A megjelenteket Sápi Zsolt, helyi lelkipásztor köszöntötte, aki elmondta, hogy az alkalom egy háromrészes előadássorozat része, melyet a Reformáció 500. emlékéve és a Reformáció Gyermekei programhoz csatlakozva hirdetnek meg a gyülekezetben. A sorozat első állomása a házaspárokat szólította meg, a jelenlévőkhöz Szanyi György, borzsovai lelkipásztor szólt egy előadás formájában.

A bizalmi légkört kialakítandó, néhány kérdést intézett az előadó a hallgatósághoz. Első körben azok emelték fel a kezüket, akik házasok, majd azok, akik szoktak veszekedni a párjukkal. Természetesen minden jelenlévő magasba emelte a kezét mindkét körben. Akkor milyen keresztyének vagyunk? – jött a kérdés. Végül is, teljesen átlagosak, hiszen a keresztyén házasság sem idilli, ott is jelen vannak a problémák. Ezzel természetesen a lelkipásztor sem arra utalt, hogy a házasság rossz. A házasságunk olyan, amilyennek megéljük.

A házasság egyik legfontosabb meghatározója, hogy mire/kire helyezzük, alapozzuk.

„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” (Préd 4, 9-12)

A hármas kötél nem szakad el egyhamar…  A házasságba két különböző ember érkezik, magával hozva a saját ’batyuját’. Sok minden összetarthatja ezt a két embert. De egyáltalán nem mindegy, hogy mivel próbálják egyben tartani a köteléküket! Valami erős kötésre van szükség. Ott van például a szerelem, ami nélkül nem lépnének frigyre a párok, de ez az érzés csak ideig-óráig tart, miután elmúlt ottmarad a társad teljes valójában, így ez nem legjobb összetartó erő.

Sokan érdekből lépnek házasságra – folytatta az előadó – amely lehet anyagi okból, vagy azért, mert már olyan sok éve tart a kapcsolatuk, így a környezetük elvárja, hogy tovább lépjenek.

A ’várat összefogó habarcs’, a legjobb összetartó erő a házasságban a Teremető Isten. Meg kell látnunk a másikban az Úr áldását! És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Ő minket is ajándéknak szánt. Sokszor az Isten nélkül élő embert megáldja az Úr a hívő társáért. A Bibliában az Atya népeket, nemzeteket áld meg egyetlen szolgájáért. Ezért kell, hogy Ő legyen a hármas fonál a házasságunkban.

A régóta egymás mellett élőket is figyelmeztette a lelkipásztor, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a kapcsolatban is folyamatosan meg kell újulni, hiszen mi sem vagyunk már azok az emberek, akiket a párunk megismert. Mindannyian változunk, ezért a házasságunkat is meg kell újítanunk, meg kell reformálnunk. Re-formáció vagyis vissza a forráshoz. A mai modern világ számtalan formáját álmodja és valósítja meg a ’párkapcsolatnak’. Azonban annak eredeti formáját Isten a házasságban rendelte el. Ezért kell visszamennünk a házasság forrásához, Isten eredeti elképzeléséhez az életünkre nézve.

Ma a hitetlen fiatalok is gyakran kérnek egyházi esküvőt, azt mondva, hogy Isten áldását szeretnék a frigyükre. A jó hír az, hogy az áldásnak nincs feltétele, pontosabban egy volt, az, hogy Jézus meghalt értünk, ez a húsvéttal beteljesedett, az Úr feltámadt.

Kedves házasságban élő, vagy az előtt álló Testvérünk! Ne feledd, a társad az, akit Isten rendelt neked, mással nem lennél boldogabb. Ezért imádkozzatok együtt azért, hogy egymás számára váljatok a megfelelő társsá, áldássá!

Nagy Gabriella

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.