Házaspárok délutánja

Veled kiteljesedve

Az elmúlt héten világszerte a házasság hetét ünnepelték. Kárpátalján idén a történelmi egyházak is meghirdették az alkalmat. A hét folyamán számos olyan előadásra került sor, melyek a házastársak önmaguk és társuk jobb megismerését, megértését szolgálták, illetve amelyekből útmutatást, tanácsot kaphattak olyan kérdésekre, melyek a mindennapi együttélés során felmerülnek. A hét kezdő vagy záró istentiszteleti alkalma lehetőséget biztosított arra is, hogy a házaspárok megerősítsék házassági fogadalmukat, áldást kérjenek házasságukra.

A Kárpátaljai Református Egyház a reformáció 500. évében a Reformáció Gyermekei Program keretében hirdette meg a házasság hetét. Legaktívabban a Beregi Egyházmegye kapcsolódott be ebbe a programba, ahol kiskörzetenként rendezték azt meg. Vasárnap, a záró eseményre a Makkosjánosiban található Helikon hotelben került sor, ahová 167 házaspár érkezett az egyházmegyéből, akiket a főszervező, Szanyi György lekész üdvözölt.

Majd Zán Fábián Sándor püspök nyitó áhítatában hangsúlyozta: a házastárs, a gyermek Isten ajándéka. „Kezed munkája után élsz, boldog vagy és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő, gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt 128, 2–4) A XXI. század embere hajlamos megfeledkezni a helyes sorrendről, mondta, s előbb az anyagiakat hajszolja, vagyont akar szerezni, karriert építeni, s csak aztán gondol családalapításra. Már a zsoltáríró korában is figyelmeztetni kellett az embert: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… Hiába keltek korán és feküsztök későn, fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom”. Azt az embert nevezi boldognak a zsoltáros, aki az Ő útján jár és „ilyenekkel tölti meg tegzét”. A püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre elöregedő társadalom, az óvodák, az iskolák kiürülése Kárpátalján még megállítható, mert itt még megvan a hit és a lendület. Arra kért mindenkit, hogy imádkozzunk a megszületendő gyermekeért, akiket ajándékul szán Isten a házastársaknak, hogy a fiatalok ne menjenek el a jobb megélhetés reményében, hanem itthon maradjanak, családot alapítsanak, gyermekeket neveljenek, istenfélelemben éljenek, aminek elnyerik a jutalmát, a békét és boldogságot.

Az idei házassághét vezérgondolata: Veled kiteljesedve. Erről tartott igencsak élvezetes előadást ifj. Pocsai Sándor és felesége, Pocsainé Tövissi Tímea. Bizonyságtételükben a férj és feleség egymáshoz való viszonyáról, egymás általi formálódásáról, az egymással való kiteljesedésről beszéltek. Hangsúlyozva, hogy a házasságban élőknek mindenek előtt hálával kell lenniük a szeretetszövetségeket összekötő Isten felé. Hisz egyedül Vele tudunk igazán kiteljesedni! Az Ő üzenetére figyelve éljünk. „Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él őbenne.” (1Jn 4,16) Az Úr minden nap ad számunkra feladatot, hogy egymásra figyelve, egymás szeretetében élve megvalósítsuk a házasság titkát, hogy a társunk által minél inkább formálódjon istenképűségünk.

Az előadást követően a jelenlévő párok megerősítették házassági fogadalmukat. Egymás kezét megfogva ifj. Pocsai Sándor után ismételték Ruth fogadalmát: „Ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1, 16-17).

A házasági fogadalmukat megerősítők életére Zsukovszky Miklós esperes kérte Isten áldását, az előadásokat és a fogadalmat a KRISZ együttes éneke foglalta keretbe. A vacsora elfogyasztása után aztán ki-ki táncra is perdülhetett párjával – a talpalávalót ezúttal a Bózsár zenekar biztosította –, vagy éppen barátokkal, rég nem látott ismerősökkel beszélgethetett.  

Az est folyamán a fiatal házasok lufiba rejtett üzenetet is kaptak: a megszületni vágyó gyermekük „küldött levelet”, aki már nagyon várja az édesanyával és az édesapával való találkozást, hogy együtt legyenek boldogok. És egy hatalmas megrajzolt szőlőtőre ezen az estén 167 „szőlőfürt” került, melynek szemeire nem csupán a családtagok, de a remélt és várt gyermekek, unokák nevét is felírták. Imádkozzunk, hogy hatalmas bokorrá terebélyesedjen ez a szőlőtő.

Marton Erzsébet