Lelkészbeiktatás Nagymuzsalyban

2016. Oct 12., szerző: Adminisztrátor

Istenre tekintve

Nagymuzsalyban nem csak a hegyre tekint, de a hegyre megy fel, aki Isten igéjét akarja hallgatni. Hisz ott található az az ékszerdoboz, melynek harangja rendszeresen hívogatja a híveket, hogy a szent hajlékban együtt imádják az Istent. Az elmúlt vasárnap zsúfolásig megtelt a gyönyörű kis templom, sokan feljöttek a hegyre közelről és távolról, hogy részt vegyenek Baksa Zsolt lelkész beiktatásán.

Zsukovszky Miklós eseperes Nehémiás történetét olvasta lekciójában, s Őt állította példaként az ifjú lelkész, a gyülekezet, a résztvevők elé igehirdetésében Zán Fábián Sándor is. Nehémiást, aki a hozzá érkezett atyafiaktól a fogság után megmaradt népéről, az otthoni templomról érdeklődik. Nehémiás, amint megtudja, hogy „nagy bajban és gyalázatban vannak”, és hogy Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el”, akkor napokig ült, sírt és gyászolt. De nem állt meg itt: böjtölt és imádkozott a menny Istene előtt, s ez már a reményt, a jövőt jelenti. Nekünk, a mi népünknek is voltak veszteségei, rések vannak ma is a „várfalakon” – a gyülekezetekben, a családban is érnek veszteségek –, de nem siránkozhatunk örökké: imádkozzatok, és fel fogjátok tudni építeni újra a várfalakat, újra erősek lesztek, s a gyülekezet is megerősödik. Ti is legyetek olyan emberek, akik a nehézség fölé tudtok kerekedni, és imádkozni tudtok az Úr szolgáiért, egymásért, intett a püspök. Jussatok el a hitvallás után a bűnvallásig, s tartsátok meg a szövetséget, azokat a fogadalmakat, melyeket kereszteléskor, konfirmáláskor, házasságkötéskor, úrvacsoravételkor tesztek, mondta.

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” – helyezte az Úr Jeremiásnak mondott szavait  Zsukovszky Miklós a most beiktatandó lelkész szívére. „…gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” – folytatta az esperes, hisz mielőtt építenénk, valamit le is kell rombolni. A bűnt. De ne félj, mert ígéretet is kaptál: „Én veled leszek, és megmentelek!” Ezt követően Zsukovszky Miklós átadta Baksa Zsoltnak a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét, majd Nagy Béla főgondnok, Huszár Pál, a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke, Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Református Presbiterszövetség elnöke, illetve a szép számban megjelent lelkészek köszöntötték a beiktatott szolgatársat. A gyülekezet nevében Pápai Aladár gondnok tolmácsolta a jókívánságokat, a kórus pedig énekekkel és verssel köszöntötte a törvényesen megválasztott és most már beiktatott lelkészt.

Baksa Zsolt igencsak magával ragadó székfoglaló beszédében arról tett bizonyságot, hogy ahogyan Pál sem futott el a nehézségek elől, úgy neki is vállalnia kell a harcot. Hogy ez nem könnyű? A katona is a nehéz terepen válik igazán edzetté, fogalmazott a lelkész, aki már megtapasztalta, hogy a maga ereje kevés a változáshoz, de a nehéz helyzet megtanította könyörögni. Baksa Zsolt arra kérte a gyülekezetet, hogy ne a harag, hanem Krisztus indulata legyen bennük.

Zán Fábián Sándor zárszavában arra kérte a gyülekezetet, hogy imádkozzanak a lelkészükért, egymásért, s majd az Úr elvégzi a jó munkát ama napra. Isten az imádkozó lelkek miatt visel különös gondot Kárpátalja magyarságára, s ha az Ő dicsőségére törekedünk, akkor élünk itt még szebb napokat, fogalmazott a püspök.

Áldásvétel és nemzeti imánk eléneklését követően a gyülekezet presbitériuma szeretetvendégségre invitálta a megjelenteket, s a terített asztal mellett baráti beszélgetésekre kerülhetett sor.

Marton Erzsébet

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.