Lelkészbeiktatás Beregsomban

Istennek gondja van népére

Beregsom népe ünnepelni és hálát adni gyűlt össze vasárnap délután a református templomban. Megköszönni azt, hogy hosszú évtizedek után az Úr újra helyben lakó lelkészt rendelt a nyáj vezetésére.

A hálaadó istentisztelet Zsukovszky Miklósnak, a beregi egyházmegye esperesének lekciójával és imájával vette kezdetét, majd Zán Fábián Sándor igehirdetésével folytatódott a rómabeliekhez írott levél 3. részének 25. verse alapján. Az Úrnak gondja van népére, mindenkor küld pásztort a vezetésükre, mondta a püspök. Gondja van arra, hogy el ne vesszen népe. Ezért küldte engesztelő áldozatul egyetlen fiát, Jézust. Ezt az engesztelő áldozatot kell megköszönnünk, hisz egyedül Jézus által van kegyelem, Jézus vére a megoldás bűneink bocsánatára és az örök életre, ezt kell hirdetnie a lelkésznek, s vezetni a helyes úton a rábízottakat, hangsúlyozta az igehirdető. Kiemelte a keresztség és úrvacsora sákramentumának fontosságát. A keresztség nem névadási ünnepség, hanem bizonyságot teszünk amellett, hogy hiszünk Jézus Krisztus vérében, az úrvacsorában pedig megerősítjük a szövetséget. Jézus vére Isten iránti hűségre kötelez bennünket, hogy hitben neveljünk és neveltessünk, hogy odaszánjuk életünket Neki. A lelkész feladata, hogy megkeresse a lelkeket és odavezesse az Úrhoz, a presbitériumnak pedig biztosítani kell számára a lehetőséget, hogy Isten országát építhesse hit által.

Zsukovszky Miklós beiktató beszédében elismeréssel szólt arról a békességről, ami sugárzik Jakab Attila beiktatandó lelkészből. Aki itteni ötéves szolgálata alatt soha nem panaszkodott a körülményekre. Ezt a békességet, Isten békességét, az Ő bűnbocsátó szeretetét hirdesd mindenkor, tanácsolta az esperes, majd átadta a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét a lelkésznek.

A köszöntések sorát Nagy Béla főgondok kezdte, aki a 2Tim 4, 2 versével kívánt áldást a beiktatott lelkész szolgálatára: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással”, a presbitérium szívére pedig az 1Kor 15, 58 igeverset helyezte: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban”. Egy-egy igeverssel köszöntötték a beiktatott lelkészt a hálaadó istentiszteletre érkezett szolgatársak, a gyülekezet gondnoka, presbitériuma is, az énekkar pedig verssel, énekekkel kedveskedett a lelkésznek és az ünneplő gyülekezetnek.

Van ma miért leborulnunk az Úr előtt hálatelt szívvel, hisz több mint hatvan éve nem volt Somnak helyben lakó, megválasztott lelkésze, mondta székfoglaló beszédében Jakab Attila. Ma viszont hivatalosan is visszatértünk abba az állapotba, amelybe minden ép gyülekezet leledzik. A napi igével (Ezsd 4, 24) párhuzamot vonva elmondta, hogy Isten segedelmével építkezni és felújítani kezdtek: parókiát és templomot. Mint a Babilonból hazatért népnek, ma is ellenséges erőkkel kell szembenéznünk. Ám ha mi megtorpanunk, mint ők ott, akkor már nem lesz visszaút. Nem kell félni a kihívásoktól, mert azt mondja az ige: „Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izrael minden utódja” (Ézs 45, 25). Nem félelem és megtorpanás, hanem Istenre figyelés, követés és szolgálat kell őszinte hittel, és akkor olyan jövőnk lesz, amiért érdemes református magyarként itt Kárpátalján helyt állnunk, fogalmazott Jakab Attila.

A hálaadó istentisztelet a Himnusz eléneklésével és Zán Fábián Sándor áldáskérésével ért véget, majd Baksa János gondnok a megjelenteket szeretetvendégségre invitálta. Az ügyes kezű asszonyok által készített finomságok elfogyasztása közben lehetőség nyílt kötetlen baráti beszélgetésekre is.

Marton Erzsébet

Kapcsolódó Galériák