Húsz éve Isten szolgálatában

A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban

Húsz év a történelemben nem nagy idő, de egy ember, egy gyülekezet életében igencsak meghatározó lehet. Nos, az elmúlt húsz esztendő erősen ember- és közösségformáló időszak volt a derceni reformátusok számára. Úgy tűnik, ezúttal gyülekezet és lelkész egymásra talált, Zsukovszky Miklós 20 éves itteni szolgálatának megvan a gyümölcse: a derceniek összefogása, szolgálatkészsége, az egyház égisze alatt működő önkéntes tűzoltóság tevékenysége, az itteniek másokról való gondoskodó szeretete, hitélete példamutató. Az elmúlt vasárnap ezért a 20 évért adtak hálát.

Igehirdetésében Zán Fábián Sándor a Máté 25, 31–46 alapján azt hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember kötelessége segíteni az elesetteken, az üldözötteken, állandóan imádkozni értük. Nem hagyhatjuk, hogy környezetünkben éhezők, ruhátlanok legyenek. Egyszer majd meg kell állnunk Jézus előtt, aki a legtöbbet, életét adta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen. Úgy kell hát élnünk, hogy majd jobb felől állva azt mondhassa nekünk: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok… Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”. Az Úr olyan lelkészt állított a derceni gyülekezet élére, aki cselekszi ezeket. Bár tudjuk, hogy egyedül hit által van üdvösségünk, de a hit gyümölcse a cselekvő szeretet, mondta a püspök, aki örömmel konstatálta, hogy Isten dicsőségét itt együtt tudja szolgálni lelkész és gyülekezet. Arról kell mindannyiunknak vallást tenni, hogy Jézusért vagyunk, hogy egymásért vagyunk, mondta.

Zsukovszky Miklós esperes-lelkész 20 éves szolgálatát Fodor Natália hitoktató ismertette, köszönetet mondva áldozatos szolgálatáért, Isten igéjét helyezve lelkész és a gyülekezet szívére: „…erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”.

Boldog ember az, aki örömmel teszi a dolgát, hangsúlyozta köszöntőjében Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök. Ne panaszkodjunk, hogy mennyi dolgunk van, hanem adjunk hálát, hogy csinálhatunk valamit. Ha Jézushoz fordulunk, Ő erőt ad: „…az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű…”

Zsukovszky Miklós és gyülekezete sok feladatot vállal, nem csupán beszél a szeretetről, de cselekszi is azt, hangsúlyozta Nagy Béla főgondnok, aki a zsoltárossal biztatta a hálaadó istentisztelet résztvevőit: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik”.

A hálaadó istentiszteletet megtisztelte jelenlétével Balog Zoltán, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, aki elismeréssel szólt a Zsukovszky Miklós vezetésével működő önkéntes tűzoltóság munkájáról, akik példamutatóan helytálltak a dunai árvizek idején, amiért Orbán Viktor miniszterelnökkel három évvel ezelőtt közösen adhatták át a csapatnak a Polgári Magyarországért díjat. A miniszter hangsúlyozta: ne úgy nézzünk a feladatokra, mint amit muszáj elvégeznünk. Ha nem is tudunk mindent megtenni, amit kellene, legalább amit lehet, azt tegyük meg, de azt örömmel, önként. Ma Európában nagy viharok dúlnak, s látjuk, hogy másoknak a migránskérdés mellett nem annyira fontos Ukrajna, Kárpátalja népének helyzete, de nekünk nagyon fontosak a kárpátaljai magyarok, és nagyon fontos, hogy szülőföldjükön boldogulhassanak. A magyar kormány minden támogatást meg is akar adni ehhez. Ahogy Pál apostol is mondja: „Tegyetek jót mindenkivel, kiváltképpen azokkal, akik testvéreitek a hitben”, hangsúlyozta Balog Zoltán.  

Köszöntötték az ünneplő gyülekezetet többek között Szeghjanik Péter, Barta Attila és Máté Richárd, levélben Fodor Gusztáv lelkipásztorok, Biró Okszána megyei és Biró Lajos járási képviselők. A gyülekezet gondnokai, a diakónusok azért mondtak köszönetet Zsukovszky Miklósnak, hogy Istentől kapott bölcsességgel vezeti a nyájat és igazi családdá formálta a gyülekezetet. Az énekkar, az örömhírklubok tanítói, a presbiterek énekkel köszöntötték lelkészüket. Jutott a köszönő szavakból Zsukovszky Andreának is, aki feleségként, hitoktatóként áll hűséggel férje mellett. És megköszönték Máté Kopasz Krisztina munkáját is, aki tíz éve kántorként szolgál a gyülekezetben. Zsukovszky Miklós Pál filippiekhez írott levele 4. részének válogatott verseivel vallott érzéseiről, a gyülekezethez való viszonyáról.

A hálaadó istentisztelet a himnusz eléneklésével ért véget.

Marton Erzsébet