Húszéves a csapi református templom

Közösségben, Isten oltalmában

A második világháború idején, amikor a németek elfoglalták Csapot, a helyi református templom tornyából tartották a frontot, amikor pedig visszavonultak, felrobbantották maguk után az isteni hajlékot, amit lőszerraktárnak is használtak. A hívek eleinte pajtákban, házaknál gyűltek össze imádkozni, később a római katolikus templomban kaptak helyet. A 90-es évek elején a gyülekezeti tagok szívében megszületett a templomépítés gondolata. 1992 őszén aztán lerakták az alapkövet, négy év múlva pedig, 1996. augusztus 18-án felszentelték az új hajlékot – emlékezett vissza Balogh János lelkipásztor a vasárnap megtartott hálaadó istentiszteleten.

A húszéves jubileum alkalmából tartott ünnepségen Balogh Attila, az Ungi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét a Józsué 20 és a 46. zsoltár alapján. Józsuénál menedékvárosról olvasunk, ma a templomok ezek a menedékvárosok. Húsz évvel ezelőtt Csapon is ide menekültek a betegek, a bűnösök, az Isten közelségére vágyók, akik tudták: a mi segítségünk az Úrtól van, vagy hozzá menekülünk, vagy meghalunk. A mi igaz menedékünk Krisztus. Nélküle a templom csupán üres építmény. Krisztus lelke tölti be ma is ezt a templomot, legyen nyitott szívünk annak befogadására, mondta az igehirdető. Aki sajnálattal konstatálta, hogy húsz évvel ezelőtt bizony nem csupán a templom, de annak udvara is tele volt, mára jóval kevesebben lettünk. De kevesebben keresik általában is a templomi alkalmakat. A mi felelősségünk, hogy megteljenek a padsorok: imádkozzunk, dolgozzunk és éljünk úgy, hogy az másoknak is kívánatos legyen, figyelmeztetett az esperes.

Balogh János, a gyülekezet lelkésze beszámolt a templomépítés történetéről, köszönetet mondott mindazoknak, akik tevőlegesen is sokat tettek azért, hogy újra saját hajléka legyen a csapi reformátusoknak. Hálát adott azért, hogy amint húsz évvel ezelőtt láthatóvá vált a gyülekezet, a taglétszám is növekedett, s tovább építkeztek: parókia és gyülekezeti terem is épült, s a gyülekezeti termet most is bővítik. Az építkezéssel a gyülekezet is együtt épült lelki hajlékká, mert az Úr bennünket is épített lélek által, amiért ma is hálát adunk, mondta. Segítsen meg az Úr bennünket, hogy ez a nép az Ő népe legyen, fogalmazott Balogh János.

Az ünnepi istentiszteleten Bátori József, az egyházmegye főgondnoka, Tóth Béla, a csongori gyülekezet gondnoka, Stefán Zoltán Tiszaújfalu és Tiszaásvány lelkésze egy-egy igével köszöntötte az ünneplő csapiakat, Nagy István Nagygejőc és Korláthelmec lelkipásztora pedig egy verset írt erre az alkalomra. 

Az alkalmat a csapi gyülekezet énekkarának lélekemelő szolgálata, illetve Ónodi Noémi versmondása és Stefanec Bianka éneke tette igazán felemelővé.

Marton Erzsébet