Szabadtéri evangelizáció Beregszászban

Evangelizációs alkalmat szervezett a Beregszászi Református Egyházközség május 31. és június 4. között. Minden év májusának végén, június elején kerül sor a szabadtéren megvalósuló istentiszteletekre és egyben a nyári vakációs bibliahétre, melyek sorát Kárpátalján Beregszász nyitja meg. A gyülekezet ifjúsági munkatársai a gyermekek figyelmét kötötték le, míg minden este 17:30-kor várták a híveket a templom melletti Kálvin térre, evangelizációs alkalomra. A hét vezérgondolata: Kiálts az Istenhez!

A program kedd este vette kezdetét. Elsőként Szanyi György, borzsovai református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a 107. Zsoltár első kilenc verséből: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete…”. Az Úr hálaadásra hív minket. Az igehirdető arra kért mindenkit, gondolja végig mi mindenért lehet hálás az életében - mert mindannyian találunk ilyet - és ezzel kiáltson az ő Istenéhez.

A második nap a mezővári gyermek és felnőtt énekkarok szolgálatával indult, akik Passió című műsorukkal kedveskedtek a megjelenteknek és dicsérték a teremtő Istent. Majd Zán-Fábián Sándor a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szólt az egybegyűltekhez, tovább folytatva a már megkezdett 107. Zsoltárt a 10. verstől a 16. versig. Isten népe fogságban, megkötözöttségben sínylődött, de nyomorúságukban Hozzá tudtak kiáltani, és a Teremtő megszabadította őket. A püspök úr rávilágított a kérdésre: vajon a mi életünk eddig az Úrnak való engedelmességgel telt vagy sem? Tudunk-e az Istenhez kiáltani? Mert egyedül csak az iránta érzett hála tudja a szívünket Hozzá fordítani.

Csütörtökön félig szabadtéri evangelizációs alkalomra került sor, mivel a hirtelen jött eső miatt a református templomban fejeződött be az igehirdetés. Taracközi Gerzson munkácsi lelkipásztor szólt a testvérekhez folytatólagosan a 107. Zsoltár 17-22-dik verseiből. Kiemelte azt, hogy a saját életünkben, amikor nehézségekkel nézünk szembe, azt sohasem a tetteink megérdemelt büntetéseként látjuk, inkább csapásként, feltéve a kérdést: miért én, miért most? De megkérdezhetem Istent, hogy ez a Te akaratod? Jó úton járok? A zsoltáríró elmondja, hogy ezek az emberek a sír mélyéről gyógyultak meg. Nem késő tehát megállni és visszanézni, de ne várjunk eddig! Istennek nem az az akarata, hogy szenvedj, hanem megtérj és élj!

Pénteken Kacsó Géza bátyúi lelkész hozta el Isten üzenetét a napsütésben összegyűlt közösség számára. A már megkezdett zsoltár 23-tól 32-dik verséig terjedő igeszakaszát olvasta fel, majd a bűn, a káosz szörnyűségeit a tenger mélységéhez hasonlította. Hiszen egyszer már Isten elpusztította az embert víz által a Föld felszínéről. De meg is nyitotta már a tengert, hogy megmentse az Ő népét. Mi most a bizonytalanságban merülünk el, majd szemléletes példával mutatta be, milyen ha két lábon, de önerőből próbálunk megállni, vagy ha a vízen hánykolódva, de Isten vezetésével élünk. Felhívta a figyelmünket arra, hogy nehéz időben is van miért hálát adni az Úrnak.

Az ötödik és egyben záró alkalomra szombaton került sor a megszokott időben. A hétvége ellenére, most is szép számmal érkeztek a Kálvin térre az Isten közelébe vágyók. A hét zárásaként id. Pocsai Sándor csongori missziós lelkész kiáltott mindannyiunkért az Istenhez. A 107. Zsoltár befejező részéből szólt az Ige, ahol ismét csak az Úr könyörületessége mutatkozik meg, melyet a bölcs meglát és nem feled el érte hálát adni. Kiálts az Istenhez!

Nagy Gabriella