A Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatói Tiszabökényben

Május 1-je idén többszörösen is alkalmat adott az Isten-dicséretre és szolgálatra a Tiszabökényi Református Gyülekezetben: anyák napján láthatta vendégül a Sárospataki Református Teológiai Akadémia (SRTA) küldöttségét, hogy ünnepi istentisztelet keretén belül együtt adjanak hálát Istennek kegyelmi ajándékaiért. Dr. Fodor Ferenc, főiskolai docens, a Bibliai Tudományok Intézetének vezetője kísérte el a teológus és katekéta növendékeket kárpátaljai látogatásukra, megismertetve a 2-4. évfolyamos hallgatókat a határon túli lelkészi szolgálat mivoltával és a helyi református közösség életével.

Tiszabökényben és Péterfalván is nagy szeretettel üdvözölték a vendégeket. Dr. Fodor Ferenc igehirdetésében az Ószövetségből, Ézsaiás könyvéből olvasta fel a 13, 14 és 15. verseket, rámutatva az életkérdések bibliai kinyilatkoztatására. Biztatott: „Adjatok hálát az Istennek” (MRÉ 105. ének). Az isteni gondviselést kiemelve kapcsolta össze a feltétlen édesanyai szeretettel: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs 49,15) Az Örökkévaló Atya mindenkinél jobban tudja, mire van szüksége gyermekeinek, látja panaszukat és ismeri a jövendőt. Ő emel föl és ad erőt elviselni a nehézségeket. A menni vagy maradni aktuális dilemmára így felel tehát a Biblia: Én te rólad el nem feledkezem! Bármi jön is, Isten megadja, amire az embernek valójában szüksége van. Sokkal jobbat készít elő, mint várhatnánk, mert Ő gondol ránk éppen úgy, ahogy egy igazi édesanya. Míg azonban az emberi emlékezet véges, az Istené örök, Rá mindig lehet számítani. Kár, hogy mi, emberek csak kőfalakat látunk, melyek kitöltik gondolatainkat, melyek nem hagynak minket nyugodni. Kőfalaid előttem vannak, mondja az Ige. A világmindenség Istenének szemében helye van az életkérdéseknek, melyekre folyton keressük a választ. Isten többet lát, érzékel pillanatnyi jelenünkből, helyzetünkből, mint mi. Az ember nagypénteken, a kereszten csak a haldoklót látta, de Isten látta a kereszten függő személyében azt is, amit ember nem láthatott. Mi emberek sokszor csak rommá lett reménységet látunk… mert erre vagyunk képesek. Isten viszont azt is látja, ami Őáltala lehet, mondta az igehirdető.

A remény üzenetét adta át a gyülekezetnek Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperes-lelkésze is, tolmácsolva szívből jövő jókívánságait az anyukáknak, nagymamáknak, és minden hívő embernek, aki készen áll az önzetlen szolgálatra. Örömét fejezte ki, hogy a SRTA diákjai idejüket ideszánták, eljöttek és megismerkedtek a tiszaháti emberekkel. „Isten áldása gazdagítsa életeteket” – mondta Tiszabökény lelkipásztora, még egyszer megköszönve a missziós szolgálatot. A Kárpátaljai Református Egyház által elindított „reformáció gyermekei” nevet viselő kezdeményezésre kitérve, a fiatal szülőknek a figyelmét hívta fel a család fontosságára, s buzdított a gyermekvállalásra.

A gyermekek ünnepélyes anyák napi köszöntője után a vendégek alkalomhoz illő szolgálata következett. Emlékeztetett, mennyi hálával tartozunk a kegyelmes, megtartó Istenünknek. A Szentírás és az énekek szavai mélyen megérintették a lelket, a gyülekezet feltöltődve távozott Isten házából otthonába, szívbe vésve az igazságot: Isten soha nem feledkezik el rólunk, bármi legyen is, Ő velünk van! Ezért „Zengjen minden szívben boldog hálaének a világ Teremtőjének!” (MRÉ 358).

Bodnár Diána