Református nőszövetségi konferencia Nagyszőlősön

Ki van a te otthonodban?

„Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” – ez az igeszakasz (Józsué 24, 15) volt a vasárnap Nagyszőlősön megrendezett református nőszövetségi konferencia vezérfonala. Nyitóáhítatában Molnár Erika helyi lelkészné is Józsué példáján erősítette a résztvevőket, hogyan kell hittel élni és szolgálni, s elgondolkodtatott a Kit és mit engedünk be otthonunkba? kérdés boncolgatásával.

Zán Fábián Sándor püspök a nőszövetség, a nőtestvérek feladatáról, elhívásáról és küldetéséről beszélt. A nőszövetségi alkalmak azért vannak, hogy megerősödjünk hitben, tudatosítsuk, hová, kihez tartozunk.

S feladatot is kaptunk: elmenve innét erősítsünk másokat is, hogy éppen a krízishelyzetben mutatja meg Isten a hatalmát. Lelki vakságban és céltalanságban él a népünk, ezért panaszkodunk, ezért nem látjuk meg azt, amink van, azokat a lehetőségeket, amiket Isten adott nekünk. Félünk a holnaptól, az foglalkoztat, hogy lesz-e mit ennünk. Közben elfeledkezünk azokról a csodákról, amiket a Bibliában olvasunk, s nem vesszük észre azokat, amelyeket ma is megtapasztalhatunk. Célokat, jövőképet kell magunk elé állítani, mondta a püspök. Imádkozó és szolgáló nőszövetségre van szükség. Az is a küldetésünk, hogy ne hagyjuk magunk mellől elvészni az embereket, keressük, hívjuk közösségbe azokat, akik nincsenek itt. Mi nem végvárak vagyunk, ahogy sokan jellemeznek bennünket, hanem Isten előretolt bástyái. Az Úr kegyelmes, az Ő tenyerén van népünknek megmaradása. A megmaradással, a református magyarság megmaradásával kapcsolatosan Zán Fábián Sándor a gyermekvállalás fontosságát emelte ki. Arra buzdította a fiatalokat, hogy a reformáció jubileumi évfordulójára készülve vállalják, hogy az elkövetkező években megszülessenek a reformáció gyermekei.

Taracköziné Nemes Mónika lelkipásztor, lelkigondozó-grafológus a Mi van a házadban? kérdésre kereste a választ. Mint mondta, sokszor a mi elfeledteti azt, hogy ki van a házadban. Az anyagiakkal, a munkával törődünk, s elfelejtjük, ki van velünk. Nagyon sokszor a „csak” van a házunkban: nekem csak ennyim van. Mózes is azt mondta: nekem csak ez a botom van… S Isten milyen csodákat tett azzal a bottal! A tanítványok azt mondták, amikor Jézus megparancsolta, hogy adjanak enni az éhező tömegnek, hogy csak ez az 5 kenyér és ez a 2 hal van. És ötezer embernek jutott belőle, még maradt is. Istennek elég az a „csak”, ami a házadban van, hogy csodát tegyen! De a tisztaszívűség állapotába kell kerülnünk, hogy higgyük: Isten megoldja minden gondunkat. Ő épp a „csak” állapotban tud igazán cselekedni. De hittel kell hozzáállni. Lásd a 2Királyok 4-ben Elizeus csodatételét az olajjal. Azt is látjuk, hogy a csodákhoz cselekednünk is kell: ez az asszony nem csak várt, de hitt és összegyűjtötte az edényeket. Mindenki annyi olajat kap, amennyi a hite. Mennyi a te hited? Két kannányi, vagy 25 kannányi?...

A szeretet, az együttérzés, a megbocsátás, az egymást segítés fontosságára hívta fel zárszavában a figyelmet Zán-Schramm Ibolya elnök, aki azt is elmondta, hogy ez alkalommal a perselypénzt egy kórházban fekvő idős nagyszőlősi asszonynak ajánlják fel, akinek nemrég leégett a háza. Egyébként ez alkalommal Máramaros-Ugocsa Egyházmegye tizenhat gyülekezetéből – az esős, kellemetlen idő ellenére is – közel kétszázan érkeztek Nagyszőlősre.

Marton Erzsébet

Kapcsolódó Galériák