Kárpátalja nincs egyedül! Meglátni és megtenni

Háromszázezer forintot gyűjtöttek a budapesti teológusok a munkácsi református gyülekezet számára. Ezúttal Szernye kis református gyülekezete javára hirdettek újabb adakozást. Az ukrajnai válság miatt Kárpátalján egyre nagyobb a nélkülözés, a családok jövője pedig egyre bizonytalanabb.

„Egyik napról a másikra változik a helyzet, az emberek újabb támadásra számítanak, mindenki feszült. Félő, hogy a harcok egyre nagyobb területre kiterjednek. Hogy Isten mit döntött felőlünk, nem tudjuk" – mondta portálunk érdeklődésére id. Pocsai Sándor nyugalmazott csongori lelkipásztor. A kárpátaljai lelkészt telefonon kérdeztük arról, milyen a hangulat a magyar lakta településen. Csongorról még nem vonult be senki, de több magyar családfenntartó Nyugat-Európában keresett magának munkát vagy családjával együtt áttelepült az anyaországba. „Nyomott a hangulat, félelemben élnek az emberek, mindenkinél van férfi családtag, tartanak tőle, hogy egyszer csak meglepik őket, amikor nem lesz idő elmenni."

Munkatársunk nemrégiben Beregszászon és Nagyszőlősön járt. Mindkét magyar lakta településen gyászolnak a harcokban elesett magyar férfiakat. A félelem mellett a napi kenyérgondok őrlik fel az embereket. Kárpátalján egyre nagyobb gondot okoz a hrivnya elértéktelenedése és a fizetések befagyasztása, miközben a családfőket sok helyen nélkülözni kényszerülnek. Van olyan gazdálkodó család, amely nyár óta nem kapta meg a tőlük felvásárolt zöldség árát a kereskedőtől. Csongoron nem ilyen rossz a helyzet, de meg kell húzni a nadrágszíjat – mondta id. Pocsai Sándor. „A gyülekezetben azért nem éhezik senki, krumpli mindenütt van. De a közlekedést például meg kell gondolni, nekem 120 euróról 26 euróra csökkent a nyugdíjam, az üzemanyagár pedig közel négyszeresére emelkedett."

A szem lát, a kéz tesz
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a dunamelléki egyházkerületben tavaly év végén tízmillió forint gyűlt össze gyülekezetek perselyadományaiból, amelyekből hatvan kárpátaljai református közösségnek vásároltak kazánt. A dunamelléki gyülekezetek erőn felül adakoztak – számolt be portálunk kérdésére a Takaró András, a gyűjtés szervezője. A délpesti egyházmegye esperese két évtizede segíti a kárpátaljai reformátusokat különféle adományok gyűjtésével.
„Az emberekben mindig Erdély iránt lobogott nagy szerelem, pedig ott van Kárpátalja is, ami évtizedekkel elmaradottabb infrastrukturálisan Erdélyhez képest. Erre a nyomorúságra jött a háború. Az, hogy a kisebbségeket arányosan hívják be harcolni, egyszerűen nem igaz. Volt, hogy ezer lelkes magyar lakta faluba 19 behívót küldtek ki. Egyre több a halott, a sebesült a magyarok körében. Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök legutóbb azt mondta a zsinaton, minél nagyobb a nyomorúság, annál inkább érzik, hogy utolsó kapaszkodójuk a himnuszuk: velem van Istenem, mindig velem. A mi kötelességünk pedig az, hogy mi is velük legyünk. Ha az embernek ad az Isten szemet látni, akkor indítja a szívét is tenni."

Behívó vagy koporsó
Ha pedig tenni kell, a kicsi is sokra megy. A budapesti teológia hallgatói még karácsony előtt fogtak gyűjtésbe a kárpátaljai reformátusok megsegítésére. Néhány fiatal igés kártyákat készített, az ezek eladásából befolyt összeget pedig a munkácsi református gyülekezetnek juttatta el. Másfél hónap alatt 300 000 forint adomány gyűlt össze.

Az akciót Bobok Ágnes ötödéves teológushallgató, a gönci református gyülekezet tagja szervezte. „Nemrégiben nálunk szolgált a munkácsi gyülekezet kórusa. A karvezető bizonyságot tett a gyülekezet előtt, elmondta, milyen nehéz helyzetben vannak a munkácsiak. Mindenütt kiábrándult fiatalokat lát: korábban szívesen vetettek a földbe, most már kiveszett belőlük az öröm, nem reménykednek a szebb jövőben. A településre vagy behívó érkezik, vagy koporsó, mert a kárpátaljai magyarokat állítják előre a tűzharcban. Ez nagyon megviseli a családokat, hiszen mindenhol vannak áldozatok. De akik visszatérnek, azoknak is pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell járnia az átélt borzalmak miatt. A megélhetés egyre nehezebb, a családoknak azt is meg kell gondolniuk, hogy ételt vegyenek vagy fűtsenek."

A teológushallgató elmondta, pár nappal később a teológia imareggeli-csoportjában megosztotta a hallottakat diáktársaival. „Imádkoztunk, és eközben született meg az a gondolat, hogy a téglajegyes gyűjtésekhez hasonló gyűjtést szervezhetnénk. Elhatároztam, hogy összefogok néhány szaktársammal, készítünk igés kártyákat és ahol tudjuk, terjesztjük ezeket."

Várakozáson felül
Bobok Ágnes elárulta, az álma az volt, hogy az amúgy is szűkös anyagi keretek közé szorított diákok körében húszezer forint összegyűljön, amiből kéthavi tűzifát lehetett volna fedezni egy család részére. A 200 és 2000 Ft közötti értékű ajándékkártyákért a teológián és a gyülekezetekben 300 000 Ft adomány gyűlt össze. „Sokszor előfordult, hogy nem számított, milyen összeg van a kártyára írva, ötezer forintot is adtak érte. Sokan együttérzően belehelyezkedtek az elcsatolt magyarok helyzetébe, akiknek olyan háború áldozataivá kell válnia, amihez nincsen közük."

Negyedévre elég lehet
„Tudjuk, odahaza is nehéz az élet. Nem a feleslegeteket hoztátok áldozatként, hanem úgy döntöttetek, hogy azt, amit magatokra, szeretteitekre, közvetlen környezetetekre szánhattatok volna, mivelünk osztjátok meg" – írta köszönő levelében Vackó László főgondnok és Taracközi Gerzson munkácsi lelkipásztor. A gyülekezet vezetői arról számoltak be, hogy közösségük szívén hordja a rászorulói segítését – akikből egyre több van. Minimálbérből és nyugdíjból megoldhatatlanná vált a gyógyszerek megvásárlása, amelyeknek az ára szintén az egekbe szökött. A munkácsi gyülekezet havonta állít össze tartósélelmiszer-egységcsomagot 65 családnak. A jóakaratú emberek külső segítsége nélkül erre sem lenne módja a református közösségnek. A budapesti teológusok által szervezett adományozás eredményeként két-három hónapon át tudják segíteni a legelesettebbeket.

Folytatják a gyűjtést
Mától a teológusok újabb gyűjtést indítanak, ezúttal egy kis gyülekezet, a szernyei javára – számolt be Bobok Ágnes. „Sok család került lehetetlen helyzetbe a fizetések befagyasztása és a bolti árak megnövekedése miatt. Még az alapvető élelmiszereket is nehezen szerzik be, a gyerekeket iskolába kell járatni, az időseknek gyógyszerre van szükségük. Ha nem kapnak segítséget, a nélkülözésnek szövődményei lesznek, és végképp nem tudnak kiszabadulni a szorult helyzetből."

Az újabb felhívást bárki terjesztheti saját gyülekezetében. Az adakozás további részleteivel kapcsolatban keresse Bobok Ágnest az agnesbobok@gmail.com e-mail címen!

Jakus Ágnes
http://www.parokia.hu/hir/mutat/6293/